27.fejezet: Doojoon nélkül

Olyan nehéz volt elengedni Doojoont meg úgy a többieket is. De inkább csináltam egy pohár kávét, meg ittam és közben azon gondolkodtam, hogy február közepén diploma osztó lesz. Nagyon szuper! Suli után mit fogok csinálni? Nem lehetek itthon és várjam, hogy AJ hozza a pénzt. Elmegyek egy másik egyetemre. Igen másik egyetem és talán orvosi. Most elhatározom magamban, hogy orvos akarok lenni és orvos is leszek. Ránéztem az órára és kereken 5 óra volt. Most vajon felhívhatom Joont? Felmentem a szobába és elkezdtem keresni a telefonomat. Végül a gardróbban találtam meg. Fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Felhívtam Joont. Kicseng, kicseng de nem veszi fel senki. Amikor már készültem letenni valaki felvette.
-Igen? –szólt bele egy ismeretlen hang.
-Annyeong! Én Lee Changsunnel szeretnék beszélni.- mondtam udvariasan, mert nem tudtam ki is van a vonal túl oldalán.
-Egy pillanat éppen zuhanyzik. Én Yang SeungHo vagyok elnézést, hogy nem mutatkoztam be. Megtudhatnám kivel beszélek? –kérdezte udvariasan.
-Szia SeungHo! Jaj semmi baj. Én Lee Chae Rin vagyok. Tudod Rinie. Joon legjobb barátja. –magyaráztam.
-Jaj.... Szia Rinie! –mondta.
-Zavarlak? –kérdeztem.
-Áh nem zavarsz egyáltalán. Csak Joon még mindig zuhanyzik. –mondta majd nevetett egyet.
-Szóltál neki? Mert ha nem akkor majd visszahívom később. –mondtam.
-Igen szóltam neki. De már ki is jött egy száll törölközőben. –nevetett.
-Szia Rinie! –mondta Joon.
-Szia Joon! –mondtam.
-Mi az? Miért hívtál ilyen korán? –kérdezte.
-Csak azért, hogy megkérdezzem nincsen-e kedved átjönni. –mondtam.
-Hát figyelj most mindjárt felöltözök és átmegyek. 10 perc lesz az egész. –mondta.
-Okés. Várlak. Jaa és ugye van kulcsod? –kérdeztem.
-Igen van amit AJ adott régen. –válaszolt.
-Akkor majd hozzad én fenn leszek a szobámba. –mondtam.
-Jó majd megyek nem soká. –mondta majd letettük a telefont. Én bebújtam az ágyba és vártam, hogy Joon megérkezzen. Nem bírtam fenn maradni és leragadt a szemem.
-Rinie.... –szólt valaki nagyon lágy hangon és közben simogatta a hátamat.
-Doojoon? –kérdeztem majd kinyitottam a szemem.
-Nem, én vagyok az Joon. –mondta.
-Ja bocsi, hogy elaludtam. –mondtam bocsánat kérően.
-Semmi baj! Aludj csak nyugodtan én itt leszek, amikor felkelsz. –mondta mosolyogva.
-Nem! Mit csinálnál te egyedül? –kérdeztem majd felültem az ágyon.
-De! Lee Chae Rin te most aludni fogsz! Nem ellenkezel! –parancsolta Joon majd visszanyomott az ágyra.
-Jól van de akkor maradj itt velem. Te se leszel egyedül és én sem fogok egyedül aludni. –mondtam.
-Jó itt maradok. –mondta majd betakart engem és lefeküdt mellém. Beszélgettünk jó hosszú ideig majd elaludtam. Reggel 8kor elaludtam és úgy délkörül fel is keltem, de Joon nem volt mellettem. Felvettem a köntösömet és lementem. Láttam, hogy Joon és Moonie a nappaliban nézik a tévét. Bementem a konyhába ittam majd odamentem hozzájuk. Leültem Joon mellé a kanapéra.
-Moonie neked mi a bajod van? –kérdeztem.
-Csak megbetegedtem és nem érzem jól magam. De én menni akarok a srácok fellépésére. –mondta szomorúan.
-Majd megoldjuk valahogy. –mondtam.
-De ha terveztél valami programot mára akkor menjél el nyugodtan. –mondta.
-Nem. Nem mára terveztem hanem holnapra. De majd megnézzük milyen állapotban leszel. –mondtam mosolyogva.
-Kértek valami kaját? –kérdezte Joon.
-Nem, mert én megyek és csinálom az ebédet. –mondtam majd indultam is a konyhába.
-Segítek! –mondta Joon és jött is utánam. Elkezdtünk főzni és fél 2re kész lett a leves és a második. Leültünk ebédelni közben beszélgettünk. Moonie felment a szobájába. Joon és én pedig elpakoltuk a maradékot és elmosogattuk a mosatlant.  Joon mosogatás közben a vízzel fröcskölt. Én csak nevettem. Majd kész lettünk és felmentünk a szobába. Elővettem a laptopomat és egy kicsit kutakodtunk az interneten. Nagyon gyorsan eltelt az idő majd én elmentem zuhanyozni. Utánam ment Joon majd Moonie. A barátnőm kész lett és bement a szobájába aludni de én megzavartam. Bementem hozzá és elmondtam amit üzent neki AJ. Majd kimentem és hagytam aludni. Bementem a szobámba és Joon már aludt betakartam majd bebújtam mellé és én is betakaróztam majd elaludtam. Ez a nap olyan gyorsan eltelt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan el fog telni. Másnap reggel Joonnal felkeltünk és lementünk inni egy pohár kávét. Mi már reggeliztünk amikor Moonie felkelt. Leült mellém és ő is reggelizett velünk. Megreggeliztünk elpakoltam Joon pedig elmosogatott.
-Még milyen házias vagy Joon. –jegyeztem meg nevetve.
-Oh.... Hát igen. Köszi. –mondta mosolyogva.
-Moonie van kedved ma elmenni valahova? –kérdeztem. Moonie már sokkal jobban volt, mint tegnap.
-Igaz már sokkal jobban vagyok de inkább itthon maradok ha nem gond. –mondta.
-Pedig a srácokkal elmegyünk az ügynökséghez kár, hogy nem jöttök. –mondta Joon.
-Mi? Rinie az megy! Nyugodtan egyedül hagyhattok nem vagyok már 4 éves. Úgy is csak a szobámba lennék. –mondta Moonie.
-Tényleg nem baj? –kérdeztem.
-Nem! Menjél csak nyugodtan. El leszek egyedül. –mondta mosolyogva.
-Jaj.... Moonie én nagyon imádlak! –mondtam majd odamentem hozzá és adtam egy hosszú puszit az arcára.
-Mikor indultok? –kérdezte Moonie még mindig mosolyogva.
-Más fél óra múlva, de előtte hozzánk kell menni. –mondta Joon. Majd mindenki felment a szobájába. Joonnal átöltöztünk. Ő ugyan azt a ruhát vette fel amiben tegnap jött hozzánk. Én egy fekete boka csizmát, egy fehér csőszárú nadrágot, és egy fekete pátos felsőt rá egy fehér bolerót vettem fel. Bementem Mooniehoz elköszönni. Majd lementem és Joon már felvette a fekete bőr dzsekijét és már csak rám várt. Én gyorsan felvettem a fehér téli kabátomat majd elindultunk SeungHoékhoz. Majd 15 perc után el is indultunk a J.Tune ügynökséghez. SeungHo vezetett és nagy nehezen befértünk egy 5 személyes kocsiba 6an. SeungHo egész úton beszélt vagy Joonnal együtt énekelt nem fogták be 5 percre sem. Én csak nevettem, hogy milyen hülyék. Majd odaértünk a srácokkal bementünk az egyik táncterembe. 5 órát voltunk a táncteremben. A srác 3 órát próbáltak 2 órát pedig csak hülyültek. Össze-vissza ugráltak nevettek SeungHo már annyira nem bírta, hogy lefeküdt a földre és úgy nevetett. Majd elindultunk egy étterembe. Ott megvacsoráztunk de SungHot közben felhívta a Mendeszer.
-Mit mondott SeungHo? –kérdezte Thunder.
-Azt mondta, hogy be kell mennünk mert nem soká egy nagy fellépésünk és nem csak 2-3 órát kell erre próbálni. –mondta SeungHo.
-Akkor most visszamegyünk? –kérdezte Mir.
-Muszáj lesz. –mondta SeungHo majd elhúzta a száját. Majd elindultunk. Engem a srácok hazavittek. Amikor a ház előtt voltunk Joon felém fordult.
-Sajnálom de most egyedül kell lennetek! –mondta.
-Jaj Joon ne aggódj! Jól el leszünk Moonieval. –mondtam mosolyogva.
-Jól van! –mondta.
-Na de én megyek! Nektek meg jó próbát. Sziasztok! –mondtam mosolyogva
-Szia! –modták egyszerre. Majd becsuktak a kocsi ajtót és bementem a házba.
-Szia Moonie. –kiabáltam.