44. fejezet: Boldog élet

Amint haza mentünk egyből felmentünk a fürdőbe és elkezdtünk fürödni. Jó érzés volt. A két fiam még aludt. Nem kell nekik erről tudni. Ez a Doojoon és az én titkom lesz. Férjecskémmel megpróbáljunk a jövőben minden veszekedést kerülni. Nem akarom elveszteni olyan jó pasi és olyan jó apa. Meg amúgy is a gyerekeim apja. A 3. gyerek még annyira tervben nincsen de nem akarok még egyet szülni. Doojoon igaz foglalkozik velük de nagyon keveset. Szóval minden rám marad. Elég nehéz főzni, mosni, takarítani plusz még 3 gyereket is felnevelni egyben. Kell egy kis nyugis idő. Amikor csak a család és senki és semmi nem zavar. Csak az ilyen pillanatokból vannak a kevesek. De ennek ellenére nagyon boldog vagyok! A kis családommal. Imádom a két fiamat és a férjemet.
                                               ~The End!~

43. fejezet: Csak ha nagyon muszáj

-Csak ha nagyon muszáj. –mondta.
-Nem szeretnék itt lenni a kórházban. Otthon van 2 fiam. Ha bent maradok akkor a férjem el sem mozdulna mellőlem. Az öcsémet pedig nem akarom megint terhelni a gyerekeimmel. –mondtam.
-Jó akkor haza mehet. De amint van valami probléma vagy rosszul érzi magát vagy szédül egyből hívjon fel engem és én majd megmondom mit csináljon. –mondta.
-Nagyon szépen köszönöm. –mondtam. Megfogtam a köntösömet majd amikor felakartam venni Doojoon nekem adta a kabátját. Felvettem majd Doojoon még rám adta a köntöst.
-Meg ne fázz. –mondta mosolyogva.
-De te? Te így beteg leszel. –mondtam.
-Engem az nem érdekel. –mondta. Kimentünk a kórtermemből majd felvettük a papírokat majd elindultunk. Útközben ránéztem Doojoonra és már lila volt a szája annyira fázott.
-Doojoon.... –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
-Ölelj meg! –mondtam. Doojoon magához húzott majd átölelt. Amikor elengedett levettem a kabátot odaadtam neki, hogy vegye fel. Felvette majd odabújtam hozzá. Doojoon közelebb húzott magához majd elindultunk. –Neked ez így jó?
-Tökéletes. –mondta.
-Majd ha haza értünk majd felmegyünk a fürdőbe és jó meleg vízben megfürdünk. Jó? –kérdeztem mosolyogva.
-Te nő a fejembe látsz. –mondta majd megcsókolt.

42. fejezet: Várj!

Felkaptam a köntösömet majd kimentem. A lámpák fényében megláttam egy ismerős alakot. Egyből tudtam, hogy Doojoon az. Elkezdtem utána rohanni.
-Doojoon! Várj! –kiáltottam. Hátra nézett de nem állt meg. Gyorsított a tempóján. –Doojoon! Várj már meg! –aztán utol értem. Megfogtam a kezét majd magam felé fordítottam és magamhoz öleltem. Szorosan tartottam magamhoz. Azért is mert nagyon sajnálom az egészet meg nagyon fáztam.
-Rinie.... kérlek hagyj! –mondta Doojoon majd eltolt magától.
-Doojoon. Sajnálom ezt az egészet olyan hülye voltam és.... –mondtam majd hirtelen nem éreztem a lábamat. Ez után minden megszűnt. Amikor felébredtem minden ismeretlen volt kivéve a mellettem ülő fiatalember.
-Rinie! Kicsim. –szólalt meg Doojoon. Hangja tele volt aggódással.
-Doojoon. Sajnálom az egészet. Nem akartalak azzal megvádolni, hogy megcsalsz. Én nem tudtam, hogy mire készülsz. De AJ mindent elmondott. Sajnálom. Szeretlek. –mondtam.
-Kicsim.... felejtsük el. nem történt semmi. Egy kis félreértés kell minden házasságban. –mosolygott.
-Köszönöm. –mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek! –mondtam. Aztán bejött egy orvos. Az orvos elmondott mindent, hogy nagyon kell vigyáznom magam. Először nem értettem miért.
-Terhes vagyok? –kérdeztem ledöbbenve.
-Nem csak nagyon vérszegény. –mondta az orvos.
-Harmadikat már nem akarok szülni. –mondtam.
-Rinie.... –mosolygott Doojoon.
-Doktor úr. –mondtam.
-Igen? –kérdezte.
-Haza mehetek? –kérdeztem.

41. fejezet: Csak egyedül

-Ezt még megfogod bánni. –mondta.
-Tűnj el! –mondtam. Doojoon elment majd én egyből kocsiba szálltam és elmentem a gyerekekért. Hazavittem őket majd felmentek a szobájukba aludni. Amikor elaludtak a gyerekek felhívtam AJt és elmondtam neki mindent. Átjött megvigasztalni.
-Mondta Moonie, hogy ne vesszél vele össze. –mondta.
-Kösz de hajnali 2kor ért haza. Egyből elkezdtem kérdezgetni és ez így magától jött. A szemembe hazudott. Azt mondta, hogy veletek próbált. Biztos valami másik csaj van a dologban. –mondtam.
-Én inkább nem modok semmit. –mondta.
-Te tudsz róla? –kérdeztem.
-Figyelj! Ugyebár holnap után lesz a házassági évfordulótok és Doojoon azt csinálta most. De nem tudtuk, hogy átjössz hozzánk így lett ez az egész. –mondta. –Nincsen semmi másik csaj a dologban. Doojoon szeretett téged és most is szeret de ezzel szerintem nagyon megbántottad.
-Ez most komoly? –kérdeztem.
-Igen. Ez a teljes igazság. –mondta.
-Basszus én meg összevesztem vele és megvádoltam azzal, hogy megcsal. –mondtam majd sírni kezdtem. –Én olyan hülye vagyok.
-Nem vagy az. Csak nem tudtad és mi meg akkor pont otthon voltunk. –mondta.
-Fel kellene hívni. –mondtam.
-Nincs itt a telefonom. –mondta AJ.
-Az enyém meg eltört és lakástelefonunk meg nincsen. Basszus.... majd veszek egy újat. Utána pedig egyből felhívom. –mondtam. –Vagy várj! Az utcán van egy telefon fülke.
-Te most ki akarsz menni? –kérdezte.
-Igen. Miért? –kérdeztem.
-Esik a hó. –mondta.
-Most mi a fontosabb a hóesés vagy a házasságom? –kérdeztem.
-Jó nem mondtam semmit. –mondta.

40. fejezet: Elegem van!

Kimentem majd beültem a kocsimba és haza mentem. Bementem a házba lepakoltam a szobába majd lementem a földszintre. Leültem a nappaliba a kanapéra és vártam, hogy Doojoon haza jöjjön. Hajnali 2 órakor ért haza a drága. Csendben bejött a házba majd ment volna felfelé a szobába.
-Doojoon! Hát te? –kérdeztem.
-Szia kicsim. Miért vagy még fent? Nem tudtál aludni? –kérdezte.
-Most én kérdezek te pedig válaszolsz! Hol a fenébe voltál idáig? –kérdeztem.
-Próbálni. –mondta.
-Ohh próbálni? Ugye a CUBEnál.... hah hol próbáltál volna?! –mondtam bunkózva.
-Igen a CUBEnál. De miért beszélsz velem így? –kérdezte.
-AJékkel voltál ugye? –kérdeztem még mindig bunkózva.
-Igen. De miért vagy ilyen bunkó? –kérdezte.
-Úgy terveztem, hogy ha ti úgy is próbáltok beszélgetek egy kicsit Moonieval. De amikor odaértem hozzájuk bementem a házba és mindenki ott volt a nappaliban kivéve téged. Akkor értek haza a CUBEtól. Mert egy kicsit furcsállták, hogy nem kell próbálniuk. –mondtam.

-És én ezzel most mit csináljak? –kérdezte.
-Doojoon.... Hol voltál? –kérdeztem.
-Próbán. –mondta.
-Kivel vagy kikkel? –kérdeztem.
-AJékkel. –mondta.
-Legalább ne hazudnál a szemembe.... AJ és a többi srác Moonieéknál voltak egész délután. Míg te sehol, eltűntél. Hívtalak de nem vetted fel ki voltál kapcsolva. Ha próbára mész akkor sem szoktad kikapcsolni a telefonodat. –mondtam. –De amikor szeretkezünk mindig kikapcsolod....
-Én nem.... –kezdte.
-Tűnj el Doojoon! –vágtam bele a mondatába.
-Én nem csaltalak meg! –mondta.
-Elegem van! Tűnj el! Nem akarlak látni! –mondtam.

39. fejezet: Ennyit erről....

-Ennyit erről.... –mondtam idegesen.
-Mi az? –kérdezte Moonie.
-Szét tört ez a kurva telefon. Doojoon meg miért is ne ki van kapcsolva. De, hogy miért halvány lila gőzöm sincs. Utálom amikor ki van kapcsolva. Igaz ez az első , hogy nem tudom elérni. De baszd meg akkor is. Van egy elég jól aggódó felesége és van 2 gyereke. –mondta idegesen. AJ odajött hozzám majd magához ölelt.
-Nyugi.... Biztosan lemerült a telefonja és kikapcsolt. –próbált nyugtatni AJ.
-Ja persze én meg higgyem is el.... –mondtam. –Figyeljetek nem lenne gond ha ma este is itt lennének a gyerekek? Csak ma este holnap este már nem alszanak itt. Csak a ma estét.
-Jól van. De ne vesszél össze Doojoonnal. –mondta Moonie.
-Megpróbálok.... –mondtam. –De én most megyek.
-Figyelmesen vezess Rinie. Nem akarom, hogy legyen valami bajod. –mondta AJ. Bementem a gyerekekhez elbúcsúzni. Doojoonie már jönni akart velem, de megmondtam, hogy maradjanak itt.
-Figyeljetek fiúk. Jól viselkedjetek nekem jó? Nem akarom hallani Gikwang bácsitól és Moonie nénitől, hogy rosszak voltatok. –mondtam.
-Jó mama jól fogunk viselkedni. –mondta Yoonie.
-Doojoonie.... vigyázz az öcsédre jó? –kérdeztem.
-Jól van mama. –mondta.
-Adjatok egy puszit a mamának. –mondtam. Odajöttek hozzám majd egy hosszú puszit nyomtak mindketten az arcomra. Aztán felálltam és elmentem tőlük. –Elmentem. Sziasztok!
-Szia Rinie! –mondták.

38. fejezet: Az nem lehet....

A kocsim

-Szia Rinie! –üdvözölt Moonie amikor megérkeztem. –Hát te nem fáztál?
-Sziasztok! –döbbentem le. –Öööö.... nem kocsival jöttem.
-Taxival? De te nem is szereted a taxikat. –mondta Moonie.
-Mi? Nem.... saját kocsi. –mondtam. –De ti srácok miért vagytok itt? Nem próbálni kellene nektek?
-Miért is? –kérdezte Yoseop.
-Doojoon az elment próbára. Nektek nem kellene menni? –kérdeztem.
-Mikor ment? Nekünk nem is szólt senki. –mondta AJ.
-Hát úgy 1 órája. –mondtam.
-20 perce érkeztünk haza. Elmentünk megnézni nem kell-e mennünk próbára de nem volt bent Doojoon. –mondta AJ.
-Nem lehet, hogy....? –kérdezte Dongwoon.
-Dongwoon! –szólt rá Moonie.
-Az nem lehet.... –mondtam.
-Mami....! –rohantak oda jozzám Doojoonie és Yoonie.
-Sziasztok! –mondtam és már könnyezni kezdtem.
-Mi a baj mama? –kérdezte Doojoonie.
-Jajj prücsök nincsen semmi csak álmos vagyok. De menjetek vissza játszani. Az unokatesóitok már biztosan várnak titeket! –mondtam. –Na menjetek.
-Jó mami. –mondta Yoonie majd visszasiettek a játszószobába. Én leültem a kanapéa és elkezdtem kersgélni a telefonomat. Amikor megtaláltam egyből tárcsázni kezdtem Doojoon telefonszámát. Nem vette fel mert ki volt kapcsolva. Aztán ledobtam a telefonomat a kanapéra. Arról leesett és sikeresen eltört a telefonom.