-Nem szeretnék itt lenni a kórházban. Otthon van 2 fiam. Ha bent maradok akkor a férjem el sem mozdulna mellőlem. Az öcsémet pedig nem akarom megint terhelni a gyerekeimmel. –mondtam.
-Jó akkor haza mehet. De amint van valami probléma vagy rosszul érzi magát vagy szédül egyből hívjon fel engem és én majd megmondom mit csináljon. –mondta.
-Nagyon szépen köszönöm. –mondtam. Megfogtam a köntösömet majd amikor felakartam venni Doojoon nekem adta a kabátját. Felvettem majd Doojoon még rám adta a köntöst.
-Meg ne fázz. –mondta mosolyogva.
-De te? Te így beteg leszel. –mondtam.
-Engem az nem érdekel. –mondta. Kimentünk a kórtermemből majd felvettük a papírokat majd elindultunk. Útközben ránéztem Doojoonra és már lila volt a szája annyira fázott.
-Doojoon.... –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
-Ölelj meg! –mondtam. Doojoon magához húzott majd átölelt. Amikor elengedett levettem a kabátot odaadtam neki, hogy vegye fel. Felvette majd odabújtam hozzá. Doojoon közelebb húzott magához majd elindultunk. –Neked ez így jó?
-Tökéletes. –mondta.
-Majd ha haza értünk majd felmegyünk a fürdőbe és jó meleg vízben megfürdünk. Jó? –kérdeztem mosolyogva.
-Te nő a fejembe látsz. –mondta majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése