-Doojoon! Várj! –kiáltottam. Hátra nézett de nem állt meg. Gyorsított a tempóján. –Doojoon! Várj már meg! –aztán utol értem. Megfogtam a kezét majd magam felé fordítottam és magamhoz öleltem. Szorosan tartottam magamhoz. Azért is mert nagyon sajnálom az egészet meg nagyon fáztam.
-Rinie.... kérlek hagyj! –mondta Doojoon majd eltolt magától.
-Doojoon. Sajnálom ezt az egészet olyan hülye voltam és.... –mondtam majd hirtelen nem éreztem a lábamat. Ez után minden megszűnt. Amikor felébredtem minden ismeretlen volt kivéve a mellettem ülő fiatalember.
-Rinie! Kicsim. –szólalt meg Doojoon. Hangja tele volt aggódással.
-Doojoon. Sajnálom az egészet. Nem akartalak azzal megvádolni, hogy megcsalsz. Én nem tudtam, hogy mire készülsz. De AJ mindent elmondott. Sajnálom. Szeretlek. –mondtam.
-Kicsim.... felejtsük el. nem történt semmi. Egy kis félreértés kell minden házasságban. –mosolygott.
-Köszönöm. –mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek! –mondtam. Aztán bejött egy orvos. Az orvos elmondott mindent, hogy nagyon kell vigyáznom magam. Először nem értettem miért.
-Terhes vagyok? –kérdeztem ledöbbenve.
-Nem csak nagyon vérszegény. –mondta az orvos.
-Harmadikat már nem akarok szülni. –mondtam.
-Rinie.... –mosolygott Doojoon.
-Doktor úr. –mondtam.
-Igen? –kérdezte.
-Haza mehetek? –kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése