-Mi van veletek srácok? Nem vagytok valami jó passzban. –mondtam miközben átmentünk a másik terembe.
-Jaj.... –kezdte Joon. –Tegnap miután haza kergettük Mooniet utána mindketten hazamentünk készülődtünk és elmentünk bulizni. Egy kicsit többet ittunk a kelleténél és most meg eléggé fáj a fejünk. –folytatta.
-Jajj he! –csaptam a homlokomra. –Nem is ti lennétek.
- Gratulálok! –mondta Moonie.
-Van valami fájdalom csillapítótok? –kérdezte Jong.
-Nekem van. Kérsz vagy is kértek? –kérdeztem miközben keresgéltem a táskámba. Majd megtaláltam és mind a két srácnak adtam egy-egy szemet bevették majd egyből bejött a tanát észre sem vettem, hogy becsengetett. A Fizika óra nagyon unalmas volt és még hozzá témazárót is írtunk.Dolgozat írása közben gondolkodtam, Doojoon járt egész idő alatt az eszemben. Nagyon szerelmes vagyok belé. De Junhyungot is szeretem az egy dolog, hogy ő nem sokszor jut eszembe a nap folyamán. De őt is szeretem. Majd kicsengetett és átmentünk a Természet tudományi terembe ahol Kémia óránk volt és abból is dolgozatot írtunk. Olyan nagy szerencsénk van, hogy 3 tanóra van megtartva de abba már nincsen nagy szerencsénk, hogy még hozzá mind a háromból írunk. Jong, Joon és Moonie egymáshoz fordultak és úgy kajáltak.
-Rinie te nem jössz ide? –kérdezte Joon.
-Most nem mert tanulok így sem értem a Kémiát fogalmam sincs, hogy fogom meg írni! –mondtam.
-Jaaa értem. –mondta Joon.
-Miért nem jön? –kérdezte Jong.
-Tanul. Kis stréber nagyon okos, nagyon jó tanuló és nagyon sokat tanul de ez már beteges, hogy ennyit tanul. Ezért a tanárok és az igazgató kedvence. Ennek tuti valami baja van. –suttogta Joon.
-Kösz Joon! Hallottam de ezt azért a szembe is mondhattad volna nem pedig a hátam mögött. –mondtam flegnám. Majd megláttam a tanárnőt és egyből odamentem, hogy elmagyarázza az anyagot.
-De most na! –mondta Joon kikerekedett szemmel. De inkább nem is figyeltem rá csak mentem a tanárnőhöz.
-Tanárnő! –szóltam.
-Igen? Mi a baj van Lee Chae Rin kisasszony? –kérdezte meglepődve.
-Tanárnő az van, hogy nem értem az anyagot, pedig figyeltem órákon és otthon is tanultam de sehogy se tudtam meg tanulni, már mint megérteni. –magyaráztam el.
-Jól van akkor elmagyarázom, de ha így se tudod megérteni akkor gyere korrepetálásra. –mondta a tanár. Majd el is magyarázta. Az egész szünetben mondta, hogy hogyan kell megoldani a feladatokat meg feladatokat oldottunk meg és nagy nehezen becsengetésre megértettem. Így nem tudtam kajálni reggel amúgy se csináltam, venni sem vettem, meg amúgy sem voltam éhes. Elkezdtük írni a dolgozatot 15 perc alatt kész is lettem. Nem volt kedvem ott maradni órán úgy se tudok mit csinálni csak unatkoztam volna. Meg a többiek azt mondták volna, hogy segítsek már nekik vagy, hogy éppenséggel csaltam. Úgyhogy tanártól megkérdeztem, hogy haza mehetek-e és ő haza engedett. Nem akartam Joonnal haza menni mert ugyebár szünetben összevesztünk, olyan apróságokon tudunk mi veszekedni. Sokan mondták már, hogy rosszabbak vagyunk, mint valami szerelmespár. Mire haza értem addigra a suliban Mooniék is végeztek. Ezt onnan tudom, hogy Moonie felhívott, hogy nem soká hazaér ő is. AJék a nappaliban filmet néztek köszöntem nekik majd felmentem a szobámba. Ledobtam minden cuccomat és bezuhantam az ágyamba összekucorodtam és elkezdtem sírni. Majd hallottam egy ajtó csapódást egyből gondoltam, hogy Moonie ért haza.
-Rinie keresnek! –kiabált Moonie. Én kimásztam az ágyamból és lementem nem törődtem vele, hogy könnyes volt az arcom és a szemem is.
-Ki az? –kérdeztem motyogva.
-Majd megtudod. –mosolygott Moonie.
-Jól van! –mondtam szipogva. Majd kinyitottam az ajtót. –Te mit akarsz? Én nem hívtalak ide! Tűnjél innen! Ugye tudod, hogy rohadtul megbántottál? –kérdeztem szipogva és közben a földet fürkésztem.
-Hééé! Csak azért jöttem mert szeretnék bocsánatot kérni. –mondta.
-Na hajrá! Hallgatlak! –mondtam de még mindig nem néztem fel.
-Oké! Na szóval.... Tudom, hogy nagyon megbántottalak csak annyira zavart, hogy inkább tanulsz, mint hogy a barátaiddal legyél. –magyarázta.
-Hát jól van de tudod, hogy nem értettem az anyagot és még hozzá témazárót is írtunk belőle. –mondtam és megint elkezdtem sírni.
-Jóó értem. Szeretnék bocsánatot kérni. Meg jajj ne sírjál már! –mondta mosolyogva majd megfogta az államat és felemelte a fejemet. Majd adott egy puszit az arcomra és átölelt.
-Nem sírok! –mondtam és halványan elmosolyodtam de inkább az arcomat a mellkasába temettem. Egy kicsikét fáztam mert ugyebár annyi idő eltelt, hogy már tél volt és én meg egy nadrágba és egy pulóverbe mentem ki. Joonnak ki volt cibzározva a kabátja és jó volt hideg arcomat a meleg mellkasára és arra a nagyon puha kötött felsőjére tettem. –Így már sokkal jobb kevésbé fázok! –mosolyogtam.
-Na menjél be meg ne fázzál nekem! Még nagyon kellesz a suliba. –nevetett.
-Jól van! Te meg menjél haza Joon! Majd holnap találkozunk a suliba. –mondtam majd elhúzódtam tőle majd Joon elindult és közben integettem neki. Majd bementem és egyből a fürdőszobába mentem, hogy lefürödjek csak éppenséggel azt nem vettem észre, hogy Doojoon azóta már bement a fürdőbe és benyitottam.
-Jézusom Doojoon! –mondtam és gyorsan a szemem elé kaptam a kezemet majd elmosolyodtam.
-Rinie.... –mondta Doojoon. De hallottam a hangján, hogy eléggé meglepődött, hogy benyitottam rá de még is elmosolyodott. Majd gyorsan ki is mentem és becsuktam az ajtót. Lementem és egész idő alatt csak nevetni tudtam. AJ és a többiek totál hülyének néztek, hogy min nevetek de nem mondtam el. Doojoon kijött a fürdőből így én elmentem zuhanyozni majd házit csináltam és aludtam. Könnyen eltudtam aludni mert a suliban totál elfáradtam meg amúgy is álmos voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése