-Jó reggelt Rinie! –mondta Doojoon mosolyogva.
-Jó reggelt Doojoon! –mondtam vidáman.
-Jól aludtál? –kérdezte kíváncsian, majd odajött hozzám Doojoon.
-Jaj.... hát nagyon tökéletesen aludtam melletted. –mondtam majd átkaroltam Doojoon nyakát. –Na és te, hogy aludtál?
-Nagyon nyugodtan és kellemesen miattad. –mondta majd átkarolta a derekamat magához húzott és hosszan megcsókolt. Majd mosolygott én pedig belenéztem gyönyörű barna szemeibe és elmosolyodtam, hogy milyen szép szemei vannak és, hogy milyen jó pasi Doojoon.
-Reggelizni kellene. Nem gondolod? –kérdeztem.
-De reggelizhetünk ha gondolod. –mondta mosolyogva.
-Jó akkor csinálok valami kaját. –mondtam és odaseiettem a hűtőhöz.
-Az előbb min mosolyogtál? –kérdezte kíváncsian miközben leült az étkezőasztalhoz.
-Nem olyan érdekes. –mondtam mosolyogva.
-De engem érdekel. Na mondjad csak! –mondta majd felállt és odajött hozzám, átölelte hátulról a derekamat én pedig megfordultam.
-Hát.... –kezdtem el közben a mellkasát simogattam. –Azon mosolyogtam, hogy milyen gyönyörű barna szemeid vannak és, hogy mennyire jó pasi vagy.
-Jaj te! Nem is te lennél ha ilyenen nem gondolkodnál. –mosolygott majd adott egy puszit.
-De most na. Amúgy is te akartad ennyire tudni! –mosolyogtam.
-Annyira imádom a mosolyod és még annyira imádlak amikor mosolyogsz. –mondta huncut mosollyal.
-Jaj.... Na hagyj csináljam meg a kaját aztán meg menjünk haza! –mondtam.
-Már megyünk is? –kérdezte meglepedten.
-Igen megyünk mert a mai napot Junhyunggal töltöm! –mondtam majd elkezdtem csinálni a kaját.
-Ettől féltem! Túlságosan szeretlek és rám untál. –mondta szomorúan és leült az étkezőasztalhoz.
-Jaj.... Neeem untam rád! Csak Junhyunggal is töltenem kell egy kis időt, hogy pontosan tudjam melyikőtöket választom. –mondtam közben odamentem Doojoonhoz és beleültem az ölébe majd megcsókoltam.
-De ez nem valami kifogás? –kérdezte kíváncsian.
-Jaj Doojoonie! Nem kifogás. –mondtam.
-Már becenevem is van? –kérdezte nevetve.
-Igen van! Képzeld el. –mondtam nevetve majd magamhoz öleltem és megcsókoltam.
-Na jó akkor csináld a reggelit és menjünk haza a többiekhez. –mondta mosolyogva. Majd felálltam az öléből ő pedig megfogta a fenekemet.
-Naa....! –mosolyogtam. Megcsináltam a kaját és megettük. Majd én elmentem lezuhanyozni és felöltöztem. A ruhám az ugyan az volt amiben jöttem a neon rózsaszínű pánt nélküli felsőm, a fekete farmernadrágom és a neon rózsaszínű 15 cm-es magassarkúcipőm. Majd elindultunk. Doojoon egész haza úton magához ölelt és sokkal jobban elhülyéskedtünk, mint eddig. Sokat ölelgetett, puszilgatott és mindig simogatta a hátamat. Majd hazaértünk és amikor benyitottunk senki sem volt lent vagy aludtak még vagy beszélgettek valakinek a szobájába. Doojoon levette a kabátját én megvártam majd megcsókoltuk egymást és felmentünk, hogy megnézzük mit csinálnak a többiek. Benyitottam Moonie szobájába de ő nem volt bent, majd benyitottam AJhez és ott beszélgetett a legjobb barátnőm és az öcsikém.
-Annyeong Rinie! –köszönt Moonie udvariasan és mosolygott.
-Annyeong Moonie! –köszöntem vissza ugyan olyan udvariasággal. Majd bementem megöleltem Mooniet.
-Annyeong nővérkém! –üdvözölt az öcsém egy kicsit idegesen.
-Annyeong öcsikém! Mi a baj van? –kérdeztem aggódva.
-Én szerintem átmegyek Yoseopékhoz! –mondta Moonie majd magunkra hagyott AJvel.
-Még is hol voltál? Ilyenkor kell haza jönni? Mit csináltál egész este? –zúdította rám a kérdéseket AJ miután Moonie becsukta az ajtót maga mögött.
-Jajj....! Doojoonnal voltam és egész jól elvoltunk! Ne aggódj jól vagyok nincsen semmi bajom! –mosolyogtam AJre.
-Jól van! Csak alig tudtam aludni mert nem tudtam, hogy hol vagy, mit csinálsz. –mondta szomorúan.
-AJ öcsikém. Szeretlek és ne aggódj már! Felnőtt nő vagyok tudom aggódsz értem de nem kell. –mondtam mosolyogva és átöleltem AJt.
-Jól van! –mondta AJ és az arcán legördült egy könnycsepp. Én ezt észre vettem AJt eltoltam magamtól.
-AJ ne sírj! –mondtam és letörtöltem a könnycseppet az arcáról.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe. –mondta szipogva.
-Jaj AJ nem kell meg magyarázni! Tudom, hogy féltesz. –mondtam majd magamhoz öleltem.
-Na mesélj! Mi volt este? –kérdezte AJ kíváncsian.
-Hát.... –mosolyogtam.
-Na mondjad! Hallgatlak! –mondta mosolyogva.
-Na jó! –mondtam és elkezdtem mesélni, hogy mi is volt. Onnantól kezdve, hogy Doojoonnal elmentünk itthonról. Odáig amíg haza nem értünk.
-Akkor ma sem leszel itthon? –kérdezte AJ.
-Szerintem nem. Nem tudom. –mondtam.
-Értem. Te vagy a világ legjobb nővére! –jelentette ki AJ.
-Óóóó.... De édes vagy AJ. Te meg a világon a legeslegjobb öcsike vagy! –mondtam majd szorosan átöleltük egymást és adtunk egymásnak egy-egy puszit. Majd lementünk az étkezőbe. Megláttam Junhyungot és intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.
-Mi az? Valami baj van? –kérdezte Junhyung aggódva.
-Nincsen semmi baj. –legyintettem.
-Akkor miért hívtál ide? –kérdezte kíváncsian.
-Csak szeretnék veled beszélni. –mondtam mosolyogva.
-Na mondjad! –mosolygott ő is.
-A mai napomat veled szeretném tölteni. –jelentettem ki.
-Tessék? Velem? –kérdezte meglepedten.
-Igen veled! –mosolyogtam.
-Hát jó! Akkor mit csináljunk ma? –kérdezte.
-Nem tudom először is én felmegyek kipakolok a táskából és átöltözök. Te meg öltözz fel addig. Aztán meg elmehetnénk sétálni. –ajánlottam fel neki.
-Szerintem ez nagyon jó ötlet! –mondta Junhyung.
-Nem fázol? –kérdezte Doojoon.
-Csak egy kicsit. –közöltem vacogva.
-Nem úgy tűnik! Gyere búj ide hozzám. –mondta és a bal kazét felém tartotta.
-Neeeem! Nem fázok annyira kibírom amíg oda nem érünk. –utasítottam vissza Doojoont.
-Hát jó ahogy gondolod! –mondta és mentünk együtt egymás mellett nagyon nagy csendben. Majd nem telt bele 5-10 perc megálltam és csak álltam egy helyben.
-Doojoon! –szóltam neki. Majd ő is megállt megfordult én meg odarohantam hozzá és nagyon erősen magamhoz öleltem. –Figyelj amit az előbb mondtam szeretném visszaszívni! Szeretnék hozzád bújni. –mondtam vacogva.
-Figyelj volt rá lehetőséged, de te nem éltél vele! –mondta komolyan.
-Doojoon ne csináld már ezt! –mondtam neki miközben az arcába néztem.
-Csak vicceltem! –nevetett. –Gyere búj hozzám! Kis lökött! –mondta nevetve.
-Igen nagyon vicces Doojoon! –már én is nevettem. –Ja és nem vagyok lökött! –tiltakoztam.
-De nekem az vagy! Mit akartál amúgy mondani az étterembe? –kérdezte kíváncsian.
-Azt, hogy.... –kezdtem majd megfogtam Doojoon arcát és lassan közeledtem hozzá és végül megcsókoltam. Utána Doojoon elhúzódott.
-Ez mi volt? –kérdezte meglepedten Doojoon.
-Doojoon én is.... Szeretlek! De van egy másik dolog is! –mondtam majd megbántam, hogy kimondtam az utolsó mondatomat.
-Mi az a másik dolog? –kérdezte kíváncsian.
-Nem lényeges! –mondtam.
-De igen az! Mondjad Rinie! –mondta már egy kicsit idegesen amiért titkolózok előtte.
-Az, hogy nem csak te szeretsz engem! Junhyung is szerelmes belém meg te is Doojoon! De én mind a kettőtökbe szerelmes vagyok! Tudom, hogy egy idő után azt mondanátok nekem, hogy válasszak kettőtök közül! De én úgy érzem, hogy még most az elején elmondom, hogy mikorra döntöm el kit is választok mert később jobban szerelmes lennék belétek úgy meg nehezebb lenne választani. Tudom, tudom még alig ismerlek téged meg Junhyungot is. –mondtam el neki a teljes igazságot.
-Azt tudtam, hogy Junhyung szerelmes beléd! –közölte velem Doojoon.
-Jó! De most.... – mondtam és magamhoz öleltem Doojoont. Ő pedig simogatta a hátam.
-De most? –kérdezte.
-De most menjünk tovább. –mondtam miközben az arcom már Doojoon mellkasán volt és közben éreztem azt a férfias, kellemes és megnyugtató illatát.
-Oké! Nem sok van már hátra. Gyere menjünk! –mondta és amikor felnéztem az arcába, hogy lássam milyen érzéseket lehet leolvasni róla hirtelen és váratlanul meg csókolt. Ez a csók sokkal melegebb, szenvedélyesebb és erősebb volt, mint az előző. Majd elindultunk. Amikor odaértünk akkor elengedtem Doojoont ne, hogy másnap már az újságírók tömkelege legyen itt a szállodába. Majd felmentünk a szobába Doojoon levette a kabátját az alatt pedig egy nagyon szexi hosszú ujjú póló volt. Egy V vágású felső ami kék és fekete színű volt. Nagyon jól nézett ki Doojoon abba felsőbe.
-Doojoon ez nagyon szép! –néztem körül a szállodai lakosztályban. –Én nem érek ennyit amennyit költöttél! –mondtam majd ránéztem Doojoonra és elkezdtem rázni a fejem.
-De nekem igen is érsz ennyit, sőt még többet érsz! –mondta majd elindult felém.
-De akkor is. –mondtam.
-Szeretlek! –mondta Doojoon. Majd egyre jobban közeledett felém, én hátrálni akartam de olyan volt mintha a földbe gyökerezett volna a lábam így csak ott álltam egy helyben. Doojoon ahogy odaért hozzám megfogta a derekamat és magához húzott. Az egyik kezét a derekamon hagyta a másikkal pedig simogatta az arcomat. A kezemet a nyaka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem. Felnéztem az arcába, hogy lássam gyönyörű barna szemeit. De helyette mélyen belenéztem a szemébe és megcsókoltam. Majd Doojoon átölelte a derekamat felemelt én pedig a lábammal körbe fogtam az ő derekát. A kezemmel és a lábammal kapaszkodtam, hogy el ne ejtsen. Nagy nehezen odasétált Doojoon az ágyhoz és leült én közelebb húzódtam hozzá amennyire csak tudtam és úgy öleltem magamhoz. Doojoon csókolta a számat, a nyakamat és a kulcscsontomat végig.
-Szeretlek Doojoon! –mondtam majd hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. –Figyelj, én most elmegyek lezuhanyozni! Aztán pedig alszunk, megmondtam, hogy nem lesz semmi csak így alszunk egy szobában, egy ágyban.
-Oké! Én nem mehetek veled? Jó utána alszunk! –mondta de a derekamat nem engedte el.
-Nem ! Te nem jösz! Légy szíves Doojoon engedd el a derekamat hagy menjek zuhanyozni! –kérleltem majd Doojoon elengedte a derekamat.
-Jó menjél! –mondta szomorúan.
-Nem soká leszek! –mondtam majd adtam egy rövid csókot a szájára.
-Jó! –mondta. Megfogtam a táskámat meg egy törölközőt majd bementem a fürdőszobába. Zuhanyzás közben eldöntöttem, hogy holnap Doojoonnal hazamegyünk és az egész napot Junhyunggal töltöm. Holnap után pedig egyedül leszek mert tanulnom kell másnapra. Mert utána már mennem kell már iskolába. Azon a héten hétvégén pedig elmondom Junhyungnak és Doojoonnak, hogy kit választok, hogy ki hiányozott a legjobban azon a héten. Majd amikor kimentem a fürdőből Doojoon nem volt sehol. A hűtőre felírtam, hogy „Doojoon! Nem tudom hol vagy amikor kijöttem a fürdőből te nem voltál sehol. Igaz nagyon nem is néztem meg mindenhol. Én lefeküdtem aludni! Gyere te is! Szeretlek, Rinie!” majd bebújtam az ágyba és elaludtam. Egyszer csak azt érzem, hogy valaki bebújik mögém. Egyből tudtam, hogy Doojoon az így megébredtem egy kicsit és megfordultam. Nagyon sötét volt így elkezdett Doojoon tapogatózni, hogy hol is vagyok.
-Itt vagyok Doojoon! –mondtam majd odabújtam hozzá.
-Fázol, hogy idebújsz? –kérdezte csendesen és nevetett.
-Egy kicsit te pedig gondolom lezuhanyoztál mielőtt bebújtál mellém az ágyba. –mondtam és nevettem.
-Igen, de honnan tudod? –kérdezte nevetve.
-Mert olyan jó tusfürdő illatod van meg egy kicsit vízes még a hasad. –mondtam majd letöröltem a kezemmel a hasáról azt a kicsi vizet.
-Hát igen! Nagyon siettem. De te miért nem alszol? –kérdezte megint csendesen.
-Nem kellett volna, tudod, hogy én itt vagyok. Miattad nem alszok eddig aludtam de most felkeltem, hogy hozzádbújhassak. –mondtam.
-Tudom de szerettem volna minnél hamarabb a közeledben lenni és te is tudod, hogy én is itt vagyok és itt is leszek amíg te el nem mész. –mondta majd adott egy puszit a számra.
-Jajj de édes vagy. Tudom, hogy itt vagy! –mondtam. –De most aludjunk! –ásítottam.
-Jó éjt Rinie! Szép álmokat! –mondta majd meg simogatta a hátamat.
-Köszönöm! Jó éjt, szép álmokat neked is Doojoon! Szeretlek! –mondtam majd a mellkasára tettem a fejemet és a jobb kezemet.
-Köszönöm! Szeretlek! –mondta Doojoon lágyan, majd addig simogatta a hátam amíg el nem aludtunk. Nagyon kellemes érzés volt érezni az illatát és a kezemmel tapintani a mellkasát és a testét meg mindenét. Kezdem úgy érezni, hogy Doojoont fogom választani. Reggel pedig hamarabb kelt fel Doojoon, mint én. Majd én is felkeltem.
Keresgéltem szekrényembe egy normális hálóingért, valami jó fehérneműért és egy táskért amibe belefér a cuccom. Meg is találtam a hálóingemet amit még AJtől kaptam a 23. születésnapomra és még egyszer sem volt rajtam egy kis égszínkék színű, rövid, pántos, selyem anyagú nagyon kényelmes hálóing. A fehérneműm egy fekete-rózsaszínű pöttyös franciabugyi és egy ugyanolyan melltartó. Amit pedig felveszek az egy neon rózsaszínű pánt nélküli felső és egy fekete farmernadrág lesz egy neon rózsaszínű 15 cm-es cipővel. Kész lettem és lementem. Doojoon még nem volt lent azért bementem a konyhába és ott volt Junhyung.
-Te hová készülsz ilyen csínosan Rinie? –kérdezte meglepedten.
-Tessék? Jaa.... én csak sétálni megyek! –mondtam mosolyogva.
-Várj akkor megyek én is! –mondta Junhyung.
-Kösz Junhyung de nem kell! Már én megyek vele te nyugodtan maradj itthon. –mondta Doojoon a hátam mögül és közben fogta a derekamat ezért Junhyung egy kicsit furán nézett kettőnkre. Észre se vettem, hogy Doojoon ott van mögöttem és, hogy a derekamat fogja. Olyan gyendén nyúlt a derekamhoz, hogy nem is éreztem.
-Bocsi Junhyung de majd később megyek veled is. –mondtam és közben bíztatóan rámosolyogtam. Majd Doojoonnal elindultunk. Nekem az út felén jutott eszembe, hogy otthon maradt a kabátom de ez már mindegy volt. Doojoon útközben megfogta a kezemet annyira jó volt érezni a puha, selymes kezét ami olyan erősen fogta az én kis kicsi kezemet. Majd odaértünk az étteremhez. Bementünk és Doojoon egyből tudta, hogy merre kell mennünk. Az étteremnek egy kis csendes majd, hogy nem üres részén voltunk. Egy két személyes kis asztal volt. Doojoon kihúzta nekem a széket én meg leültem majd ő is leült.
-Köszönöm! –mondtam egy kicsit zavarban amiért Doojoon mélyen a szemembe nézett meg, hogy ketten vagyunk.
-Semmiség! Egy ilyen szép hölgynek még szép, hogy ki illik húzni a széket. –mondta mosolyogva majd kacsintott. Ezen mosolyogtam egyet.
-Jajj.... Doojoon ne túlozz! –mondtam még mindig zavartan.
-Csak az igazat mondtam! –mondta és mosolygott.
-Na jóó! Erről nem akarok témát nyitni! Meg nem is akarok veled ezen veszekedni! –mondtam mosolyogva.
-Én sem. –mondta fintorogva. –Szóval az igazság az, hogy azért hívtalak el az étterembe meg még máshova ahova ruhát kellett hoznod magaddal, mert szeretnék elmondani neked valamit. Pontosabban bevallani nem elmondani.
-Mondjad! Hallgatlak! –mondtam egy mosollyal kísérve, majd a szempilláim alól ránéztem. Ahogy láttam ettől zavarba jött és inkább más fele nézett.
-Sajnálom, de inkább majd később! –mondta és már felakart állni az asztaltól. De én megfogtam a kezét jelzésképp, hogy maradjon.
-Figyelj Doojoon! Mondd el és én is elmondok valamit! –mondtam de a kezét még mindig fogtam, majd Doojoon visszaült.
-Hát jó. Kezeded vagy kezdjem? –kérdezte majd a kezemet egy kicsit megszorította.
-Kezdjed te! Kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz bevallani nekem! –mondtam és a kezemet elvettem a kezétől, de Doojoon utána nyúlt és megfogta.
-Az igazság az, hogy.... Szeretlek Rinie! Szerelmes vagyok beléd amióta megláttalak! Együtt szeretnék veled lenni utána meg kitudja! –bökte ki.
-Ooookés! Várj te azóta szeretsz amióta legeslegelőször találkoztunk? Amikor belerugtál a kanapéba? –faggattam Doojoont.
-Igen.... Azóta szeretlek! Veled akarok lenni! Érted Rinie? –kérdezte szomorúan mégis kíváncsian.
-Értem! De ez nem csak egy kis fellángolás? Tényleg úgy érzed, hogy igazán szeretsz? –faggattam még mindig szegény Doojoont.
-Nem! –tiltakozott. –Én tudom, hogy igazán szeretlek és nem csak egy kis fellángolás! –közölte velem Doojoon.
-Okéééés....! Értem! –mondtam már megint zavarban.
-Te mit akartál mondani? –kérdezte megkönnyebülve és kíváncsian.
-Ez nem érdekes! Majd elmondom később! –mondtam. –Miért is kellett nekem ruhát hozni magammal mit akarsz te velem? –kérdeztem kíváncsian, de inkább az volt a szándékom, hogy Doojoon ne kérdezze többet, hogy én mit akartam mondani neki.
-Arra gondoltam, hogy most rendelünk valami kaját vagy valami innivalót utána pedig elmennénk egy szállodába és ott töltenénk az éjszakát. –mondta nagyon nagy huncut mosollyal. Majd elővett 2db kulcsot az egyiket nekem adta.
-Doojoon szerintem az én kulcsom nem kell ma este! –közöltem vele.
-Nem értelek! Ezt most úgy érted, hogy....? –kérdezte.
-Hát.... Az én kulcsom nem kell nekem! Nekünk csak a te szoba kulcsodra lesz szükségünk! –mondtam neki és odaadtam a kulcsot.
-Most azt mondod, hogy velem alszol? –kérdezte bambán.
-Igen! Pontosan! De csak 1 feltételltel! –mondtam neki szigorúan de nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mi az az 1 feltétel? –kérdezte kíváncsian majd ő is mosolygott.
-Az, hogy semmi nem lesz közöttünk! –mondtam ezt már tényleg komolyan.
-Értem! –fogadott szót, mint a jó gyerek. –Nem lesz közöttünk semmi! –ismételte meg amit mondtam. Majd beleharapott a ajkába én meg őt néztem és tejlesen elmerültem szép barna szemeiben. Egyszer csak egy pincér lépett oda hozzánk.
-Mit hozhatok? –kérdezte udvariasan.
-Rinie mit kérsz? –kérdezte Doojoon.
-Csak egy pohár ásványvízet. –mondtam majd ránéztem a pincérre és rámosolyogtam.
-Két pohár pezsgőt és egy pohár ásványvízet kérünk! –mondta Doojoon.
-Mást nem kérnek? –kérdezte udvariasan a pincér aki egész idő alatt engem nézett.
-Köszönjük nem! –válaszoltam udvariasan. Majd a pincér elment én meg elég jól megnéztem mert nem volt olyan rossz a pincér srác és még nem is volt olyan öreg, láttszatra, majd mosolyogtam.
-Te mit nézel annyira? –kérdezte Doojoon.
-Semmit, semmit! –válaszoltam. Majd nem soká hozták is a két pohár pezsőt és az ásványvízemet.
-Köszönjük! –mondtuk egyszerre Doojoonnal.
-Miért rendeltél kér pohár pezsgőt? –kérdeztem kíváncsian.
-Azért mert egyet neked, egyet nekem! –válaszolt Doojoon.
-De én nem is vagyok ennyire szomjas. –közöltem Doojoonnal.
-Nem baj! –mondta kis cuki mosollyal kísérve. Majd Doojoonnal megittuk a pezsgőt majd én is az ásványvízemet. –Mehetünk? –kérdezte Doojoon.
-Igen! Csak nekem most el kell mennem a mosdóba. –mondtam és indultam a mosdóba túl sokat ittam és nagyon kellett pisilnem. Majd visszamentem Doojoonhoz és elindultunk. Messze volt a szálloda az étteremtől sajnos mert nagyon hideg volt.
Amikor elaludtam akkor úgy éreztem, hogy a következő napom nagyon boldog és jó lesz. Fogalmam sincs, hogy miért éreztem így. De egyszer csak arra ébredek fel, hogy csengetnek. Várok nem megy ki senki.
-AJ! Menj már és nyisd ki az ajtót! –kiabáltam de nem ment senki. Majd kimásztam az ágyamból. Lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Az ajtó mellett lévő tükörben láttam milyen kómás fejem van de mindegy ajtót nyitottam.
-Annyeong! Most kelt fel? Lee Chae Rint és Moon Youngot keresem! Itt laknak? –kérdezte a postás udvariasan.
-Annyeong! Igen most keltem fel. Ööömmm....Lee Chae Rin én vagyok Moon Young pedig a barátnőm itt van csak alszik! –mondtam kómásan de udvariasan.
-Akkor itt meg itt aláírná kérem? –kérdezte és közben mutatta, hogy hol írjam alá.
-Persze! –mondtam és már alá is írtam. –Kész is van! –mondtam.
-Önök nagyon szerencsések! –mondta és közben nyújtott 2 darab rózsacsokrot.
-Oh.... Hát úgy látszik tényleg azok vagyunk. Köszönöm szépen! Viszont látásra! –mondtam és közben azon morfondíroztam, hogy kik küldhették ezeket.
-Szívesen. Viszont látásra! –mondta és már el is ment.
-Moonie! Gyere csak pont jó, hogy jössz! Becsuknád az ajtót? –mondtam neki miközben Moonie jól végignézett rajtam és elnevette magát.
-Okés becsukom! –mondta nevetve.
-Mi olyan nevetséges? –kérdeztem kíváncsian miközben beleraktam egy-egy vázába a csokrokat. De egyszer csak megláttam egy-egy borítékot a virágok között elrejtve.
-Ja csak annyi, hogy te egy bugyiba meg egy sportmelltartóba nyitottál ajtót a postásnak! –mondta még mindig nevetve.
-Hahaha.... Nagyon vicces tényleg! De Moonie gyere csak! Mit találtam én meg a virágok között? Na mit? –kérdeztem és közben nyújtottam neki az egyik borítékot.
-Jujj na nee.... –mondta és egyből ki is nyitotta. –Figyelj Rinie ez szerintem a tied. –mondta és nyújtotta nekem a borítékot. –Az meg biztos az enyém akkor.
-Igen az az enyém ez meg a tied! –mondtam és cseréltünk.
-Jajj.... De édes! Én is szeretlek! –sikított fel Moonie és ebben a pillanatban AJ kijött a szobájából. Moonie pedig felrohant hozzá a lépcsőn a nyakába ugrott és megcsókolta én meg csak tátott szájjal néztem, hogy mit csinál. Végül én is elolvastam a levelemet. Az állt benne, hogy „Kedves Lee Chae Rin! Nagyon Szeretlek. De ezt sose mertem neked elmondani. Tudom az első találkozásunknál elég bunkó voltam veled, de nagyon sajnálom még egyszer. Az étteremben sajnálom, hogy megbántottalak nem akartam! Remélem meg bocsájtassz nekem! Nem akarlak elveszíteni! Doojoon!”.
-Jajj de édes! –sutogtam. Majd egyszer csak találtam benne még egy papírt láttam, hogy rá van írva a B2ST eléggé szembe tűnő volt megfordítottam és egy koncert belépő volt az. Én teljesen elámultam ettől. Majd valaki hátulról átölelt. Megfordultam és hirtelen nagyon boldog lettem.
-Még egyszer bocsánatot kérek! –mondta Doojoon vidáman.
-Nem kell bocsánatot kérned! –mondtam és magamhoz öleltem. –Már megbocsájtottam neked. –suttogtam a fülébe.
-Köszönöm! –mondta és jobban magához szorított. –Na és mit szólsz hozzá? –kérdezte kíváncsian.
-Hát... hogy is mondjam! Ettől, hogy bocsánatot kérsz meglepődtem, a koncert jegytől leesett az állam, az irántam érzett szerelmedtől pedig totál ledöbbentem! –mondtam majd adtam egy félénk puszit az arcára, majd rámosolyogtam.
-Imádom amikor mosolyogsz. –mondta és a végén beleharapott az ajkába. Majd Doojoon egyszer csak letérdel elém megfogja a kezem és kérdezi nevetve: -Van kedved ma velem ebédelni?
-Öööömmm.... nekem? –kérdeztem mintha a kérdés nem is nekem szólt volna.
-Igen neked. –mondta mosolyogva.
-Igen. Igen van kedvem veled ebédelni! –mondta. Ránéztem az órára és láttam, hogy nem soká dél lesz. –Akkor most mennjek öltözni? –kérdeztem Doojoontól.
-Igen mennjél! –mondta majd vett egy mély levegőt és elengedte a kezem. –De hozzál magaddal egy pizsamát meg váltó fehérneműt.
-Miért? –kérdeztem kíváncsian.
-Az meglepetés lesz. Ne legyél már ilyen kíváncsi! –mondta nevetve.
Majd a környék egy kicsi ismerős lett és észre vettem, hogy már a házunk előtt állunk. El nem hiszem, hogy Junhyung nem fázott egy pulóverben miközben én majd meg fagytam a kabátjában.
-Figyelj Junhyung nagyon cuki vagy meg minden de ha már itt vagyunk a házunknál nem mennénk be mert én egy kicsikét fázom. –mondtam neki vacogva.
-Ööömm.... De menjünk persze nem akrom, hogy megfázz! –mondta mosolyogva. De annyit kitudtam venni a hangjából, hogy ez nem igazi vidámság. Mondani akart valamit de én közbe vágtam, és már nem meri elmondani. Majd beértünk a házba. –Várj segítek levenni a kabátot!
-Oh köszönöm a segítséget! Meg a kabátot is, hogy ide adtad nekem. –mondtam mosolyogva és már mentem volna a szobámba zuhanyozni meg aludni. –Figyelj én most megyek zuhanyozni meg aludni! Persze ha nem gond! –és már indultam is.
-Várj egy pillanatot! –mondta miközben a kezem után nyúlt. –Szeretnék neked valamit mondani. Vagy is pontosabban be vallani.
-Oh okés! Mondjad arra még van időm! –mondtam és közben visszamentem Junhyunghoz és átöleltem mert láttam rajta, hogy gyötri valami.
-Figyelj .... –kezdte miközben egy kicsit eltolt magától de a keze a derekamon pihent. –Arról van szó, hogy.... nem merem elmondani sajnálom! –mondta és a padlót fürkészte. Majd egy gyors mozdulattal magához húzott és szenvedélyesen átölelt.
-Na figyelj Junhyung én most elmegyek zuhanyozni és addigra szedd össze magad utána meg elmondod! Úgy neked megfelel? –suttogtam a fülébe.
-Persze nekem megfelel ha neked meg! –suttogta a fülembe.
-Akkor megyek zuhanyozni! Te meg szedd össze magad. –mondtam neki mosolyogva miközben eltoltam magamtól és mentem fel a szobámba. Bementem a zuhanykabinba és próbáltam elég hosszú időre húzni a zuhanyzást, hogy Junhyung össze tudja szedni magát. Egész idő alatt rágondoltam nem tudtam kiverni a fejemből. Majd megtörölköztem és kimentem a fürdőszobából egy szál törölközőben és leültem az ágyamra. Nem soká Junhyung bekopogott.
-Öömm.... Gyere be! –már nem volt annyi időm, hogy ki keressem a köntösömet abba a nagyon nagy gardróbomban.
-Úhh.... zavarlak? –kérdezte meglepődve amiért egy szál törölközőben látott.
-Hát ha úgy vesszük akkor nem zavarsz! –mondtam neki mosolyogva. –Gyere ülj le nyugodtan az ágyra.
-Oké! –mondta tétovázva, majd becsukta maga mögött az ajtót és leült az ágyamra.
-Na mit is akártál mondani? –kérdeztem kedvesen.
-Hát figyelj én .... –mondta. De a mondatot nem fejezte be csak egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, én viszont nem tudtam, hogy mit akar ezért egy kicsit hátráltam tőle. Majd már az ágy széléhez értem és felálltam. Mentem volna felkapcsolni a lámpát de megfogta a kezem és maga felé fordított. Így csak egy esélyem volt hátrálni tudtam előlle majd odaértem a gardróbom ajtához és a végén már teljesen odasimultam. De ő nem hagyott akkor sem csak jött és jött közelebb majd egyszer csak meg áll előttem. Az arcuk már csak pár ujjnyira volt egymástól. Olyan közel volt, hogy éreztem az arcomon és a nyakamnak egy részén a lehelletének melegét. Motyogot valamit magában de nem értettem csak azt vettem észre, hogy miközben motyog a felső ajka hozzáért az alsó ajkamhoz. Majd én is közelebb hajoltam és megcsókoltam a kezeimet magam mellett tartottam ne, hogy csináljak valamit. Junhyung lassan és lágyan visszacsókolt ez viszont már egy kicsit hosszúra sikeredett. Ő viszont már nem bírt uralkodni magán ezért átölelte a derekamat megfordultunk és az ágy felé vezetett és végig csókolt. Majd mindketten elkezdtük szenvedélyesebben csókolni egymást. A kezeimet már nem bírtam magam mellett tartani ezért a nyaka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem. Majd egy kicsit szerencsétlenkedtünk az ágynál. Végül elestünk és pont az ágynak a szélébe vertem a fejem. Nagyon fájt ezért egy kicsit eltoltam Junhyungot magamtól.
-Valami baj van? Túl rosszul csókolok? –kérdezte kíváncsian.
-Jajj neeeem. Nincsen semmi bajom vagy is van, de csak annyi, hogy az ágy szélébe bevertem a fejem és eléggé fáj most. Ja és ami csókodat illeti még soha senki nem csókolt meg ilyen szenvedélyesen. Szóval ezt veheted annak, hogy nagyon tökéletesen csókolsz. –mondtam neki mosolyogva és visszahúztam, majd megcsókoltam megint ugyan olyan szenvedéllyel, mint előtte. Mint ha semmi sem történt volna. Egyszer csak becsapódott a bejárati ajtó. –Jesszusom megjöttek!
-Ki csodák? –kérdezte Junhyung.
-AJék! –frissítettem fel Junhyung emlékezetét.
-Junhyung merre vagy? –kiabálta AJ.
-Itt vagyok Rinienél! –szólt vissza Junhyung. Majd AJ benyitott hozzám és felkapcsolta a villanyt én meg abban a pillanatban kaptam egy hívást az egyik osztálytársamtól, hogy mégsem lesz iskola mert csak a tanárok mennek el valahova.
-Kisasszony nem gondolja, hogy már aludnia kellene? –kérdezte AJ kíváncsian.
-Nem! –mondtam neki tiltakozva. –Most kaptam egy hívást, hogy még sem lesz iskola mert csak a tanárok mennek valahova. –mondtam neki. De AJ kifejezetten nagyon boldog volt. –De behívnád Mooniet egy kicsit szeretnék vele beszélgetni.
-Persze behívom! –mondta és elindult Mooniet megkeresni a házban.
-Na ide figyelj Yong Junhyung ami az előbb történt ez a csókolózás ne mondd el senkinek. Maradjon kettőnk között. –kérleltem kis cuki boci szemekkel. Ami viszont bevált.
-Jó kettőnk közt marad! De csak 1 feltétellel! –mondta gonoszkodva.
-Mi az mondjad gyorsan mert már jön! –mondtam siettetve Junhyungot.
-Ha lesznek még ilyen pillanatok kettőnkkel! –mondta mosolyogva és rám kacsintott.
-Jó lesznek még esköszüm ígérem csak most! Cssss...! –mondtam és a mutató ujjamat az ajkára tettem, ő pedig adott rá egy puszit. –Naaaa!
- Mi az? –kérdezte nevetve.
-Semmi csak megbeszéltük az előbb nem? Kettőnk közt marad! –mondtam szigorúan és közben Moonie bejött a szobámba.
-Jó, de most hagylak titeket beszélgetni. Jó éjt lányok! –mondta Junhyung majd megölelt és kiment a szobából.
-Na Moonie mondjad mi volt az étteremben? –kérdeztem kíváncsian.
-Na figyelj az volt, hogy miután elmentetek Junghyunggal, Doojoon egyből elkezdett minket kérdezgetni, hogy milyen lány vagy meg ilyenek. –mondta Moonie izgatottan.
-Vagy is információkat szerzett tőled? –kérdeztem meglepődve.
-Pontosan! –helyeselt Monnie. –Ja meg amikor jöttünk hazafele akkor AJ rámadta a kabátját majd magafelé fordított és adott egy hosszú puszit a számra. Jajj annyira jó volt az a vastag száj. Awwhh.... –mondta boldogan.
-Az szuper! Szurkolok nektek, hogy összejöjjetek. Jajj a kis öcsikémnek már milyen régóta nincsen barátnője! –mondtam szomorúan.
-Jó hát neked sincsen egy ideje már! –mondta.
-Ez jogos! –helyeseltem.
-Na de ezt most hagyjuk! –mondta izgatottan. –Mi volt Junhyunggal? –kérdezte kíváncsian.
-Jujj annyi mesélni valóm van! –mondtam neki nevetve.
-Na akkor kezd el. –mondta kíváncsian.
-Na akkor figyelj! –mondtam.
-Figyelek. –mondta.
-Az volt, hogy kint az ajtó előtt mondani akart valamit de végül nem mondta el. Bejöttünk és levette rólam a kabátot majd itt is megpróbálkozott közölni velem de nem merte így elmentem zuhanyozni. Kész lettem itt ülök az ágyon egy szál törölközőben és bekopog bejön leül mellém én rákérdeztem, hogy mi volt az amit közölni akart velem végül nem mondta el csak közeledett felém. Majd menni akartam felkapcsolni a lámpát de ő nem hagyta közeledett és teljesen odaszorított a gardróbom ajtajához és Junhyung felső ajka hozzá ért az ajkamhoz majd én hülye megcsókoltam ő természetesem visszacsókolt. De ő már nem bírt magával ezért átölelte a derekamat megfordultunk és az ágy feléjöttünk. Már én is elveszítettem a fejem és csak szenvedélyesebben csókoltam jobban magamhoz öleltem és egyszer csak bele vertem a fejemet az ágynak a szélébe. A végén pedig megérkeztetek. –mondtam neki boldogan.
-Szóval már tudod, hogy kit szeretsz igazán Doojoon és Junhyung közül? –kérdezte kíváncsian.
-Nem! Nem tudom egyáltalán. Még mindig kétségbeesem amikor rájuk gondolok. –mondtam egy kicsit szomorúan. De már azt vettem észre, hogy teljesen megszáratam. Ezért csak felvettem egy fekete francia bugyit és egy fekete sport melltartót és befeküdtem az ágyamba. Majd Moonie kiment és én meg elaludtam.
-Jajj Moonie! Az van, hogy én nem tudom mit csináljak. – modtam neki sírva.
-Figyelj Rinie mond el, hogy mi van. De előtte nyugodj meg, majd utána mesélj el mindent. – mondta kedvesen Moonie.
-Na jó! – mondtam neki közben vettem egy nagylevegőt és elkezdtem regélni neki a gondjaimat.
-Hát ez nem valami biztatóan hangzott. Szóval te nem tudod, hogy most mit csinálj Junhyunggal és Dojoonnal? – kérdezte már-már aggódva.
-Igen, pontosan! – mondtam szomorúan.
-Na ide figyelj Rinie tessék itt van a táskám sminkeld ki magad, de úgy hogy ne látszódjon, hogy sírtál. A srácok már biztos aggódnak érted szóval sminkeld ki magad és menjünk ki, majd otthon megbeszéljük a dolgokat. – mondta és közben tartotta a sminkeket.
-Hát.... De.... – mondtam elcsukló hangon.
-Nincs semmi hát meg de. – nevetett.
-De én csak egy zsebkendőt kérnék és azt se engeded meg? –mosolyogtam.
-Na jó itt van tessék. De siess mert már biztos, hogy AJ azon gondolkodik, hogy bejön a női mosdóba. –mondta nevetve. –Na de én most megyek a sminket majd elrakod a táskádba. Majd gyere te is, de ne soká.
-Jó nem fogok. –mondtam mosolyogva, majd Moonie kiment és nem soká én is mentem. Ahogy láttam AJ nagyon mérges volt rám valami miatt én meg csak reménykedtem benne, hogy Moonie nem kotyogta ki amit mondtam neki a mosdóban. Majd leültem és AJ egyből letámadt a kérdéseivel.
-Mi történt? Mi volt ez az egész Rinie? Miért voltál ilyen sokáig a mosdóban? Nem vagy jól? Valami bajod van? Vagy beteg vagy? Tuti biztos, hogy beteg vagy és nekem nem mondtad el. –mondta aggódva.
-AJ nyugi nincsen semmi bajom. Egyáltalán nem vagyok beteg de mindegy. Nem érdekes. De szerintem rendeljünk. –mondtam a fiúknak.
-Nem kell rendelni már rendeltünk. –mondta AJ.
-AJ a kedvencemet rendelted? –kérdeztem nevetve.
-Igen! Csirkefalatkák csípős bundában rizzsel. Ha erre a kedvencedre értedted. –válaszolt kedvesen.
-Pontosan! Te mindent tudsz édes kis öcsikém! –mondtam hízelegve.
-Na már hozzák is! –szólalt meg Yoseop. Először Moonienak majd nekem tették le az ételt, és csak utána jöttek a fiúk. Majd mindenki megköszönte. Elkezdtünk enni de Doojoon és AJ mivel egymás mellett ültek beszéltek valamiről. De azt már nem értettem, hogy miről vagy kiről, viszont AJ a beszélgetés közben párszor rám nézett. A pillantásából nem tudtam semmit se kiolvasni. Majd ránéztem az órára és nagyon megdöbbentem, hogy már ennyi az idő. Az óra fél 10-et mutatott, majd rájöttem, hogy nekem másnap iskola.
-Úristen! –mondtam megdöbbenve.
-Mi a baj van? –kérdezte Hyunseung.
-Semmi csak már fél 10 van. –mondtam és közben Doojoonra pillantottam.
-Ne aggódj nincsen olyan sötét, mint gondolod. Meg amúgy is itt vagyunk szóval senki sem bánthat téged! –mondta Doojoon viccelődve.
-Hahaha.... Nagyon vicces vagy Doojoon! De nem a sötétség miatt félek meg nem is amiatt, hogy bántanak a sötétben! Hanem, hogy holnap menni kell iskolába és én meg nem tanultam semmit! –mondtam aggódva.
-Te még mindig iskolába jársz? –kérdezte Junhyung meglepetten.
-Igen és egyetemre szóval az meg hosszú idő mire elvégzem. –mondtam miközben Junhyung feléfordultam, majd rámosolyogtam.
-Melyik egyetemre? –kérdezte Dongwoon.
-Aaaa.... Kyung Hee Cyber Egyetemre. –válaszoltam.
-Pont arra amelyikre én is jártam. Milyen szakra? –kérezte Doojoon kedvesen és kíváncsian.
-Hát várjál! Igen csak az Informatikai és Kommunikációs Szakra. –mondtam mosolyogva.
-Hát akkor megyünk mi is! –mondta AJ sóhajtva miközben felállt az asztaltól.
-Nem! Nem kell majd én megyek egyedül ti maradjatok itt és szórakozzatok nem akarom elrontani az estéteket! –mondtam mosolyogva AJnek jellzésként, hogy maradjon itt és inkább Moonieval foglalkozzon.
-Hát jó ahogy gondolod! –mondta AJ és közben visszaült a helyére.
-Én majd megyek veled ne, hogy bántsanak téged! –mondta Junhyung nevetve miközben rámadta a kabátját.
-Óóóó.... Köszönöm de nem szükséges egyedül is hazatalálok! De ez nem is az én kabátom! –mondtam miközben felvettem Junhyung kabátját.
-Nem amúgy is mennék mert álmos vagyok! Meg a fejem is fáj egy kicsikét. –közölte velem Junhyung majd rámkacsintott.
-Jaa értem akkor mi most megyünk! Majd jöttök valamikor. Nem muszáj sietnetek! – rákacsintottam Mooniera, hogy most már ővé a kis öcsikém.
-Sziasztok! –mondtuk egyszerre Junhyunggal. Majd én erre egy kicsit zavarba jöttem, de inkább mosolyogtam tovább.
-Sziasztok! –modták egyszerre. Majd elindultunk Junhyunggal. Egész úton néma csendben sétáltunk egymás mellett. Néha megkérdeztem Junhyungtól, hogy nem fázik-e. De ő mindig azt mondta, hogy nem. Junhyung arca a kis utcai lámpák halovány fényében alig látszott. De én tisztán láttam minden egyes pillantását amit rámvetett. Majd valamihez a sötétben hozzáértem. Erre egyből Junhyung arcára néztem és láttam, hogy egy kicsit elmosolyodott. Majd lassan a kezét a kezembe csúztatta, és megállt engem meg visszarántott és majdnem elestem. De visszahúzott és átölelt.
-Nem akarlak elveszíteni! –suttogta a fülembe.
-Ezt meg, hogy érted? –kérdeztem meglepődve. De a kérdésemre nem kaptam válaszat. Érzetem, hogy a kezét kiveszi a kezemből. Majd, hogy mindkét kezével megfogja az arcomat, és egy kicsit elhúzódik tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni a sötétség ellenére is.
Miután bemutatkoztunk a menedzsernek, ő elhívta a srácokat meg beszélni valamit a fellépéssel kapcsolatban. Mi addig lementünk halba és ott nézegettük a CUBE Entertainment történetét és képeket amíg a fiúk le nem jöttek. Már megnéztünk mindent vagy százszor de a srácok még mindig nem jöttek le. Majd elkezdtünk beszélgetni Moonieval AJről, Junhyungról és Doojoonról. Mivel én csak most tudtam meg, hogy 2009-ben debütáltak nagyon megdöbbentem, hogy milyen régóta titkolja AJ ezt a hírnevét. Televíziót nem nézek sokszor mert az egyetem mellett nincs túl sok szabadidőm. Hazamegyek és egyből főzök utána pedig mindig tanulok majd jött a zuhanyzás és az alvás mert nagyon elfáradok estére. Így hát kereken 3 évig nem tudtam AJről mindent. De most már mindent tudok és remélem nem titkol el többet előllem semmit. Majd egyszer csak valaki átöletlte a Moonie nyakát és az enyémet hátulról. Mooniet AJ engem pedig Doojoon. Ezen csak nevetni tudtunk Moonieval jó hosszú ideig. Majd el indultunk haza. Még egy jó kis sétát kellett megtennünk a házunkig, a fiúk pedig már egy kicsit hiztiztek mert sokat kell gyalogolni. Moonie meg én viszont magassarkú cipőt vettünk fel de mi még sem hiztiztünk. A barátnőm egy kicsit fázott ezért én is és AJ is odaadtuk neki a felsőnket. De egy fél óra után már én is elkezdtem fázni. Próbáltam nem mutatni de a szám már lila volt. Ezért Doojoon a pulóverét nekem akarta adni, hogy ne fázzak.
-Tessék itt van a felsőm vedd fel. – mondta Doojoon és közben vette lefele a pulóverét.
-Doojoon nem kell mert akkor meg te fogsz fázni és én ezt nem akarom. – mondtam neki jelzésképp, hogy vegye vissza a felsőjét.
-De most az jobb, hogy megfázol? Inkább én fázzak meg, mint te. – mondta mosolyogva de visszavedte a felsőjét.
-Nem! Persze, hogy nem szeretnék megfázni. De azt se szeretném ha te megfáznál. – mondtam neki mosolyogva. De ahogy kimondtam az utolsó mondatomat Doojoon odahúzott magához, hogy ő akkor is felmelegít. Nagy nehezen bebujtam mellé a pulóverébe. Majd Doojoon adott egy puszit az arcomra és elkezdte simogatni a hátamat. Olyan jó és ellenállhatatlan illata volt, hogy akaratlanul átöltem. Ezen ő is meg én is meglepődtünk. De Doojoon csak még jobban magához húzott. Ezt viszont meglátta Junhyung és le lehetett róla olvani, hogy féltékeny. Majd Dongwoon és Yoseop éhes lett és ezt közölték velünk is.
-Doojoon arra gondoltunk most így Yoseoppal, hogy ha már itt van a közelünkben egy étterem nem-e vinnénk el a hölgyeket vacsorázni? – kérdezte Dongwoon mosolyogva.
-Mi mehetünk mert már én is kezdek éhes lenni. Ha a hölgyeknek van kedvük velünk tarthatnak. – mondta Doojoon és megfogta a kezemet. Moonieval egymásra néztünk és válaszoltunk: -Igen! Van kedvünk veletek tartani.
-Mennyit kell még sétálni Dongwoon? – kérdezte Moonie.
-Nem kell olyan sokat. Csak pár utcányira van innen. – válaszolt Dongwoon kedvesen. Már nem fáztam de Doojoon mindig kérdezgette, hogy vázok-e még. Ő nagyon erősen öltelt magához és olyan tisztán lehetett érezni az illatát. Majd odaértünk az étteremhez. Bementünk Doojoont és Mooniet odaráncigáltam és kértünk egy asztalt a nevemre. Odakísértek minket az asztalunkhoz. Nekem Junhyung kihúzta a székemet majd leült mellém. Előtte viszont beszélt valamiről Doojoonnal. Majd ő is leült mellém. Amikor Junhyung leült mellém akkor vettem észre, hogy milyen kis cuki feje van meg milyen jól illata. Majd miután leültek a srácok az asztal alatt Junhyung a kezemet, Doojoon a lábamat fogta meg. Én meg már úgy éreztem, hogy haza rohanok. De nem haza hanem a mosdóba rohantam.
-Bocsánat, de nekem ki kell mennem a mosdóba. – mondtam és feláltam az asztaltól majd berohantam a mosdóba. Moonie pedig utánam jött.
-Rinie mi a baj van? – kérdezte meglepődve de akkor már késő volt. Már sírtam. –De mi a baj van? Miért sírsz Rinie? Mi történt? – kérdezte aggódva. Ő már olyan volt mintha testvérem lenne és csodálkoztam is, hogy nem tudja mi a bajom van.
-Nem dehogy én szerelmes? Pont Doojoonba? Jajj na ne csináld! –mondtam és kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre Doojoon ott állt az ajtó előtt és mindent hallott.
-Azt hittem legalább te másabb vagy, mint a többi lány. – mondta szomorúan.
-Képzeld el ő igen is másabb, mint a többi lány. Megtudod Riniet vádolni azzal, hogy az első találkozásotoknál elküldött? Vagy éppenséggel kidobott titeket a házból amikor AJ megkérdezte, hogy ti itt aludhattok? Mert megmondhatta volna, hogy nem és én meg megyek kibírom valahogy a szüleimet. De ő olyan más olyan kedves, hogy nem küldött el sem dobott ki se titeket se engem. Pedig lenne rá oka. – mondta Moonie. Doojoon és én csak néztünk, hogy miket mond és, hogy milyen igaza van.
-Jó igazad van tényleg másabb, mint a többi lány! – mondta elgondolkodva. –De viszont te is másabb vagy mert nem mindenki állna így ki a barátnőjéért, mint te egy hírességgel szemben. – mondta és a végén egy huncut mosolyt villantott. Moonie és én meg csak nevettünk ezen. –Ja és AJ üzeni, hogy gyertek enni!
-Tessék? – kérdeztem nevetve. –AJ főzött? – már majd nem a földön fetrengtünk Moonieval a nevetéstől.
-Nem! Rendeltük. – mondta Doojoon miközben udvariasan előre engedte Mooniet majd engem a lépcsőn. Majd nevetve leérkeztünk az étkezőbe ahol már mindenki minket várt.
-Mi olyan nevetséges Rinie? – kérdezte AJ.
-Áááá.... Semmi csak azon nevettem, hogy azt hittem, hogy te főzted meg a vacsorát. – mondtam nevetve.
-Óóóó... Miért nem lenne olyan tökéletes vacsora, mint amit te szoktál csinálni? – kérdezte már ő is nevetve.
-De persze olyan tökéletes lenne, mint az enyém. Nem sőt még jobb lenne, mint az enyém! – mondtam és ezen már mindenki nevetett.
-Na jó együnk mert szerintem már mindenki éhes! – mondtuk egyszerre Moonieval. Ezzel viszont egyet értettek a fiúk és elkezdtek enni. Miután megvacsoráztunk megkértem Mooniet, hogy segítsen elpakolni ha már a srácok nem segítettek. Moonie elrakta a hűtőbe a maradékot, én pedig elmosogattam a mosatlan. Amikor már végeztünk a srácok odajöttek és megkérdezték, hogy segítsenek-e valamiben miközben mi már kész voltunk mindennel. Majd a fiúk bementek Doojoon szobájába megbeszélni a dolgokat a próbával meg az ilyenekkel kapcsolatban. Moonie meg én bementünk a szobáinkba majd a fürdőbe vettünk az irányt lezuhanyoztunk és kerestünk valami ruhát magunknak. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és bementem elég sok ideig nézegettem a ruhákat de csak ki vettem valamit. Felöltöztem és az ajtóm előtt volt már Moonie. Nagyon szép volt. Egy fekete 10cm-es magassarkú, fekete magasderekú minishort és egy fekete toppal amin színes szívek voltak. Hosszú haja egyszerűen lófarokban volt, és egyszerűen volt kisminkelve is fekete szemhéjpúder és rózsaszínű szájfény. Ahogy ránéztem egyből az jutott eszembe, hogy én túl színes vagyok. Egy piros 15cm-es magassarkú egy ugyan olyan színű kis dzsekivel egy farmerszonya szoknya és egy fekete laza pántos felsővel. Mivel a hajam hosszú és hullámos volt ezért egyszerűen ki volt engedve. Én nem voltam kisminkelve. Bekopogtunk majd bementünk a fiúkhoz, hogy megkérdezzük jönnek-e velünk sétálni.
-Sziasztok fiúk! Bocsi a zavarásért de csak annyit akarunk megkérdezni, hogy velünk tartotok-e? – kérdeztem meg a srácokat miközben Doojoonnak és Junhyungnak leesett az álla.
-Miért hova mentek? – kérdezte Junhyung miután összeszedte magát.
-Hát a városba megyünk vagy nem még nem tudjuk de sétálni fogunk. – mondtam mosolyogva.
-Ó igen? Mi is éppen a városba megyünk a CUBE-hoz! Ha akartok velünk tarthattok. Csak várjatok meg amíg megbeszélünk pár dolgot a srácokkal meg átöltözünk. – mondta Doojoon mosolyogva.
-Jó megvárunk titeket! Addig lent leszünk a nappaliban. Ott várunk titeket. Úgy megfelel? – kérdeztem udvariasan.
-Persze az úgy tökéletes lesz! Mindjárt megyünk mi is. – mondta AJ mosolyogva. Moonieval lementünk a nappaliba és ott vártunk a srácokra. Egy kicsit hosszadalmasra sikerült a srácoknak az öltözködés mert hamar kijöttek Doojoon szobájából. De addig is Moonieval a srácokról vagy is pontosabban Moonie AJről, én meg Doojoonról és Junhyungról beszéltünk, hogy milyen édesek meg aranyosak meg minden. Először Hyunseung jött le ő egy fehér magasszárú cipőt, fehércsőszárú nadrágot, egy fehér inget az alá egy fekete hosszú ujjú felsőt vett fel. Majd következett az én kis öcsikém AJ ő egy fekete magasszárú cipőt, egy fehér csőszárúnadrágot, egy fehér izom pólót, egy fekete mellényt és az ezüst karóráját vette fel. Majd Dongwoon és Yoseop jött le a lépcsőn nem sokkal AJ után. Donwoonon egy fekete-cirtomsárga NIKE magas szárú cipő, egy kék színű farmernadrág és egy lila rövid ujjú póló volt. Yoseop egy fekete sport cipőt, egy sötétszürke farmernadrágot, egy szürke felsőt és egy zöld mellényt vett fel. Majd utoljára jött Junhyung és Doojoon. Junhyung olyan jó pasi volt, egy fekete farmernadrág, egy barna sport cipő, egy fekete izom póló amin kék és piros csíkok voltak. Istenem Doojoon olyan ellenállhatatlan volt abban a ruhában. Egy fekete NIKE magas szárú cipőt, egy fekete csőszárúnadrágot, egy fehér rövid ujjú pólót azon egy fehér-fekete csíkos pulóvert és egy kalapot viselt.
-Szóval indulhatunk? – kérdezte Doojoon nevetve, miközben jött lefele Junhyunggal a lépcsőn.
-Persze indulhatunk! Szerintem már mindenki kész van. – válaszoltam mosolyogva.
-Akkor induljunk. – mondta Moonie. Majd mindenki megfogta a dzsekijét. Moonieval karon fogtunk öccsikémet és már indultunk is. Messze laktam AJvel a CUBE székházától. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az öccsikém majd pont ott fog majd énekelgetni. Ezért most elég sokat kellet sétálnunk. De nagyon jól elvoltunk. Nagyon sokat beszélgettünk. Ezért jobban megismertük egymást. Moonieval kerestünk egy boltot és vettünk valami innivalót addig a srácok megvártak minket az üzlet előtt. Amíg bent voltam Moonieval, elmondtam neki az igazat, hogy tényleg szerelmes vagyok. Majd a neveket is elmondtam neki, hogy nem csak Doojoon hanem Junhyung is. Ők ketten már az első találkozáskor megfogtak engem az aranyos külsejükkel. Mindig ők ketten járnak az eszembe amikor csak a B2STre gondoltam. Majd kimentünk a boltból és mentem volna AJhez, hogy karon fogjam. De Doojoon a derekamat, Junhyung a kezemet fogta meg majd visszahúztak, és karon fogtak. Mivel így mentünk végig a CUBE épületéhez mindenki megnézett, hogy a B2STtel megyünk meg, hogy Moonie AJt karonlta át én meg Doojoont és Junhyugot. Találkoztunk útközben jó pár rajongóval is. Akik jól megnéztek engem és Mooniet, hogy mit keresünk a B2STtel, és persze le lehetett olvasni róluk, hogy mennyire féltékenyek voltak. Majd megérkeztünk a CUBE épületéhez. Bementünk és a menedzserhez vettük az irányt.
-Annyeong hyung! – mondták egyszerre a fiúk és meghajoltak.
-Annyeong! – mondta a menedzser. –Kik ezek a szép hölgyek? – kérdezte kedvesen.
-Az tuti, hogy szép hölgyek. – mondta Doojoon mosolyogva.
-Ő itt a nővérem. – mutatott rám AJ.
-Annyeong Kim Jiyong hyung! – mondtam udvariasan és meghajoltam. –Lee Chae Rin a nevem. De kérem szólítson Rinienek. Nagyon örülök, hogy megismerhettem és, hogy találkozhattunk. – mondtam lágyan és kedvesen majd rámosolyogtam.
-Annyeong Lee Chae Rin! – mondta ő is udvariasan és meghajolt. –Én is örülök, hogy megismertelek és, hogy találkoztunk Rinie! – mondta mosolyogva.
-Ő pedig a barátnője. – mondta AJ mosolyogva és közben rámutatott Mooniera.
-Annyeong Kim Jiyong hyung! – mondta udvariasan és meghajolt. –Moon Young a nevem. De szólítson nyugodtan Moonienak. Nagyon örülök, hogy megismerhettem és, hogy találkozhattunk. – mondta mosolyogva.
-Annyeong Moon Young! –mondta ő is udvariasan és meghajolt. –Én is örülök, hogy megismertelek és, hogy találkoztunk Moonie! – mondta mosolyogva.
-Tudom Moonie nem mondasz ezzel semmi újat. – mondtam neki miközben visszamentem a kanapéhoz és felvettem a magassarkúmat.
-De hogy? – kérdezte csodálkozva.
-Hát tudod úgy, hogy Lee Ki Kwang azaz AJ a testvérem.- mondtam neki nyugisan miközben vettem fel a cipőmet, és a B2ST tagok csak figyeltek minket, hogy miről beszélgetünk. –De tényleg be is mutatlak neki. Csak kövess engem. – intettem neki. –AJ figyelj itt van az egyik barátnőm! Moonie a beceneve de amúgy Moon Young-nak hívják! Ugyan annyi idős, mint te. – AJ ahogyan megláttam leesett az álla, és a kezéből ki is estek a poharak de mi meg ott hagytuk hagy takarítsa fel. – Most jutott eszembe, hogy a szobámba össze-vissza vannak dobálva a ruhák. De gyere ülj le ide a nappaliba és megbeszélünk mindent ami a bulin történt.
-Na mondjad mi volt? – kérdezte kíváncsian.
-Semmi különös nem sikerült egy pasit találni. – mondtam szomorúan de mindent hallottak a fiúk a nappali másik részében.
-Hát akkor alapítsunk egy Szingli Clubot és benne leszünk mi ketten. – mondta hülyéskedve. –De figyelj nem lenne gond ha itt aludnék? Mert összevesztem a szüleimmel. – mondta szégyenkezve.
-Én felőlem okés. De várj megkérdezem AJt is.- mondtam neki. –Várj mindjárt jövök! –mondtam és közben mentem AJhez. –Figyelj édes kicsi öcsikém. – szóltam neki hízelegve miközben leültem a fiúkhoz. –Nem lenne gond ha itt aludna Moonie egy ideig? – kérdeztem tőle miközben a srácok figyeltek.
-Miért máshol nem tud aludni? – kérdezte flegmán.
-De csak ő a legjobb barátnőm és nem akarom cserben hagyni. – mondtam AJnek kedvesen.
-Na jó itt aludhat. De csak 1 feltétellel. – mondta vigyorogva és a srácokra nézett.
-Mondjad mi az az 1 feltétel! – mondtam boldogan.
-Az ha a srácok is itt aludhatnak. – mondta vigyorogva.
-Tessék? – kérdeztem meglepődve. –Erről nem volt szó AJ! – mondtam egy kicsit hisztizve mert nem akartam, hogy a srácok itt aludjanak mert akkor még többet főzhetek.
-Vagy Moonie és a B2ST. Vagy senki. – mondta szigorúan.
- Na jól van. Itt maradhatnak. – erre a mondatra mindegyik srác felállt és megöleltek. –Moonie gyere már ide! Ne legyél már külön ott a nappali másik végében. – mondtam neki nevetve.
-Jó megyek már megyek! – mondta mosolyogva és már jött is hozzánk. Ahogy leült hozzánk Moonie AJ ebből lecsapott rá. Felmentek AJ szobájába. Én meg megmutattam, hogy hol alszanak a srácok. Majd bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra mert reggel a kanapén aludtam el pár óra hosszára. Amikor Doojoon belerúgott a kanapé szélébe akkor felkeltem és most jön ki rajtam az, hogy nagyon fáradt vagyok. Ahogy végig gondoltam arra jutottam, hogy Doojoon és Junhyung nagyon aranyos. Addig gondolkodtam kettőjükön amíg elaludtam. Alvás közben hallottam egy ajtó nyitódást és hirtelen azt érzetem, hogy valaki betakart a takarómmal. Majd kiment a szobámból de az ajtót nem csukta be. Alvás közben gondolkodtam és lehet, hogy aki bejött az vagy Moonie volt vagy AJ. Kis idő elteltével megint bejött valaki de az ajtót azt becsukta. Majd leült az ágyam mellé és megfogta a kezemet. Motyogott valamit magába de azt nem hallottam tisztán mert nagyon fáradt voltam. De mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy ki fogja a kezemet. Ezért elkezdtem ébredezni, igaz fáradt voltam még egy kicsikét de azt majd kialszom este. Felkeltem és nagyon meglepődtem azon aki fogja a kezemet.
-Te mit keresel itt? – kérdeztem elcsukló hangon.
-Ne aggódj nincsen semmi baj, csak bejöttem leültem ide melléd és olyan szépen aludtál, hogy bent maradtam. – mondta lágy hangon.
-De a kezemet miért fogod? – kérdeztem meglepődve.
-Jaj! Nagyon sajnálom nem akartam. – mondta és elengedte a kezemet.
- Doojoon! Várj! Ne menj el! Maradj itt! Ülj le ide az ágyra beszélgessünk egy kicsit szeretnélek jobban megismerni. – mondtam kedvesen és rá mosolyogtam biztatás képpen.
-Sajnálom de nekem most mennem kell AJ már régóta szól nekem és nem szeretném ha magyarázkodnod kellene miattam amiért itt vagyok bent. – mondta zavartan és már ment is ki a szobámból. Majd kopogtak az ajtón és Moonie egy kicsit benyitott majd bedugta a fejét és látta, hogy fenn vagyok ezért berohant a szobámba és ráugrott az ágyamra.
-De szép szobád van Rinie! – mondta vidáman és rám vigyorgott – Na mondjad miért volt itt bent Doojoon? – kérdezte kíváncsian majd hasra fordult és rám nézett.
-Semmiért én csak aludtam ő bejött leült az ágyam mellé a földre, majd megfogta a kezemet. Én meg erre felébredtem megkérdeztem, hogy mit keres itt csak annyit mondott, hogy nincsen semmi baj csak bejött. Én meg mondtam hát jó majd megkérdeztem, hogy miért fogja a kezemet és ő meg zavarba jött. Megkértem, hogy maradjon egy kicsit beszélgessünk meg megszeretném ismerni jobban. De ő kiment. – mondtam szomorúan és közben kimásztam az ágyamból és mentem az ajtó felé.
-Ajaj Rinie. Te szerelmes lettél Yoon Doojoonba! – mondta nevetve.
-Doojoon te mit keresel a kanapénál? – nevetve kérdezte Kwangie.
-AJ én semmit de ő mit keres itt? – kérdezte az a Doojoon nevű srác.
-AJ? Ki az az AJ? Lee Ki Kwang magyarázd el de nagyon gyorsan, hogy mi folyik itt! – kérdeztem az öcsémet ingerülten.
-Nem kell neki elmagyarázni semmit. Nem vagy te neki senkije. Igaz AJ? – mondta az a Doojoon nevezetű srác.
-Hogy mondtad? Nem vagyok senkije Lee Ki Kwang-nak? Akkor neked az nem számít semmit, hogy én vagyok Lee Chae Rin. Pontosabban Lee Ki Kwang nővére. Ez neked nem számít semmit? – kérdeztem már idegesen.
-Hey.... Rinie nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudsz lenni. Nincsen semmi baj, jó? Idővel mindent meg tudsz majd mindent elmondok. Ígérem! – mondta és közben odajött hozzám és átölelt.
-Itt meg mi folyik AJ? Mert már mi se értjük a srácokkal. Nekünk is jó lenne elmagyarázni, hogy mi van. – mondta Doojoon.
-Először is.... – kezdte Kwangie. –Ő itt az én nővérem –és rám mutatott. –Ő nem tud semmit se a karrieremről mert nem mondtam el neki semmit. – mondta és közben a padlót fürkészte.
-Szóval mint tudjátok én Lee Ki Kwang növérkéje vagyok – mondtam egy mosollyal kísérve. –Engem nyugodtan hívjatok Rinienek ahogy az előbb hallottátok Kwangietól vagy is AJtől. Én 1 évvel vagyok idősebb AJnél, de úgy gondoskodik rólam, mintha ő lenne az öregebb. Szóval én 1989. január 5.-én születtem itt Dél-Koreában azon belül Szöulban. A szüleink meghaltak amikor még csak 13éves voltam így elkezdtem munka után keresgélni de a kereszt szüleink lebeszéltek mert ők segítenek mindenben. Így felújítottuk a házat és kénytelen voltam megtanulni főzni mert AJ nagyon szeret enni. Mert csak anyagiakban segítettek a kereszt szüleink. De most már ők sem mert ők is meghaltak pár éve. Én még tanulok de AJ nem tudom mit csinál mert szinte mindent eltitkolt előlem idáig de most mindent el kell mondania. – meséltem el a fiúknak a történetünket.
-Pontosan! Igaz néha teljesen kibírhatatlan vagy de muszáj kibékülnöm veled mert csak te vagy az egyetlen testvérem és nagyon szeretlek! – mondta AJ és megint átölelt.
-Hát akkor én is bemutatkozom neked – mondta Doojoon és rám kacsintott. – Az én nevem Yoon Doojoon 1989. július 4.-én Dél-Koreában Szöulban születtem. A B2ST vezetője vagyok és rappere. – mondta és megint kacsintott amin viszont elmosolyodtam. -Ja meg nagyon sajnálom az előbbi kis incidenst. – folytatta és egy huncut mosolyt villantott.
-Én Yong Junhyung vagyok a B2ST tagja és a fő rappere. Nagyon örülök, hogy megismertelek. – megfogta a kezem és adott rá egy puszit, ezen meglepődtem de nagyot mosolyogtam. –Én 1989.december 9.-én Szöulban születtem.
-Yang Yoseop B2ST tag vagyok, mint itt mindenki! Én vokalista vagyok 1990. január 5.-én Szöulban születtem, mint te csak 1 évvel később. – mondta egy nagy mosollyal.
-Son Dong Woon a nevem 1991. június 6.-án Dél-Koreaban Seoul-ban születtem. Én a maknae vagyok a bandában. Örülök, hogy meg ismertelek. – mondta kedvesen.
-Annyeong! Én Jang Hyun Seung vagyok. 1989. szeptember 3.-án Dél-Koreában Szöulban születtem. Örülök, hogy meg ismertelek és, hogy találkoztunk. – mondta lágyan és kedvesen de a végén egy cuki kis huncut mosollyal.
-Kértek valamit? – kérdezte AJ.
-Köszi de most nem kérek semmit! – mondtam vigyorogva.
-Te majd kiszolgálod magad. – mondta AJ vigyorogva.
-Jó értem fiúk! Köszönöm szépen, hogy bemutatkoztatok – szóltam a fiúkhoz. Majd ebben a pillanatban csengettek –De most megyek kinyitom az ajtót.
-Jó menjél csak nyugodtan mi itt leszünk. – mondta Doojon és rám mosolygott. Megyek az ajtó felé és fél füllel hallottam, hogy a srácok rólam beszéltek és elnevettem magam. Kinyitottam az ajtót és a legjobb barátnőm állt ott Moonie. Egyből üdvözöltem: -Annyeong Moonie! – mondtam neki. –Figyelj gyere fel a szobámba és ott majd megbeszéljük a tegnap estét.
-Jesszusom ez a B2ST? Na ne szívass már itt vannak a házadban te meg itt nyugisan sétálgatsz? Na ne már! – mondta leesett állal.
Kwangie elég dühösnek látszott ezért kimentem a szobájából és már indultam is volna az ajtó felé, hogy megyek a barátnőimhez, de Kwangie lerohant az emeletről és odaállt elém majd elkezdett faggatni.
-Minek vetted fel a telefonomat? Megtudtál valamit ezzel a telefon hívással? – kérdezgetett kíváncsian még is ingerülten. – Még is miért tetted ezt?
-Nem akartalak megbántani. Nem akartam semmit sem megtudni én bízom benned Kwangie de néha azt érzem, hogy eltitkolsz előlem valamit. – motyogtam.
-Nem titkolok előled semmit. – mondta de láttam rajta, hogy zavarban van.
-Kwangie te zavarban vagy? Te mióta szoktál zavarban lenni? Meg most miért vagy zavarban nem is olyan témáról beszéltünk? –kérdeztem csodálkozva.
-Nem is jöttem zavarba. Nem tudom honnan veszed ezt Rinie. – mondta feszülten.
-Lee Ki Kwang nekem ne merjél hazudni mert azt soha nem fogom megbocsájtani. Jól gondold végig, hogy titkolózol előttem vagy meg mondod az igazat. De nekem most mennem kell! – mondtam és azzal a lendülettel nyúltam az ajtó kilincshez.
-Lee Chae Rin kisasszony, hogy képzeled azt, hogy itt elmész és tőlem meg nem kérsz engedélyt? – kérdezte mosolyogva, mintha semmi se történt volna az előbbi vitánkból. – És még is hova mész meg kivel? –faggatott aggódva.
-Ne aggódj már. – legyintettem. -Amúgy bulizni megyek a csajokkal. – válaszoltam nevetve.
-Én nem aggódom. Meg milyen csajokkal mész te? – kérdezte nevetve.
-Barát nőimmel megyek tudod Kwangie. – mondtam kedvesen.
-Hát jó menjél. De mikorra leszel várható haza? – kérdezte vigyorogva.
-Úúúú.... nagyon szépen köszönöm! Te vagy a világ legjobb testvére. Annyira imádlak! – mondtam hízelegve és rákacsintottam, majd nyitottam is ki az ajtót.
-De mikor jössz haza? – kérdezte feszülten.
-Úgy hajnali 3kor megfelel neked Kwangie? – kérdeztem udvariasan.
-Nem! Nekem nem felel meg most 10 óra van te felfogtad, hogy ha addig maradsz akkor milyen keveset szórakozol? A barátnőidet meddig engedték el? – kérdezte kíváncsian.
-Bocs, de most nem értelek! Ja őket 5 óráig engedték el. Miért? – válaszoltam közben végig mosolyogtam.
-Mert ha már úgy is a barátnőiddel mész meg bulizol akkor miért nem jössz haza velük? – mondta fülig érő vigyorral az arcán.
-Ezt most úgy értsem, hogy maradhatok 5 óráig? – kérdeztem én is fülig érő mosollyal.
-Pontosan. De 1 perccel se később se hamarabb ne merj haza érni. Megértetted? – mondta és a végén rám kacsintott.
-Igen megértettem. – mondtam vigyorogva majd odarohantam hozzá és megöleltem, majd megint arra lettem figyelmes, hogy olyan erős az ölelése. Ezt egy kicsit furcsállottam. –Na megyek mert a csajok itt hagynak. –megpusziltuk egymást majd beültem a taxiba és mentünk a csajokkal. Az utca végénél jártunk és visszanéztem láttam egy fekete BMW-t a házunk előtt és 5 srác kiszállt belőle. De fogalmam sincs kik voltak azok. Egész este nem tudtam másra gondolni csak arra az 5 srácra. Vajon mit kerestek azok ott nálunk? A csajok is mondták, hogy felejtsem el őket csak a szomszédba mentek és hogy lazuljak már el. De sose sikerült hallgatnom rájuk. Majd azt veszem észre ahogy ránéztem az órára, hogy mindjárt 5 óra és elindultam haza sétálva. A lábam már totál kész volt a magassarkú cipőtől. Mire hazaértem kereken 5 óra volt. Olyan lusta voltam felmenni az emeletre ezért ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Egyszer csak arra keltem fel, hogy valaki belerúgott a kanapé szélébe. Felkeltem és nagyon megijedtem. Egy ismeretlen ember volt a kanapé végénél. Majd látom, hogy 5 srác lejön az emeletről és köztük van Kwangie is. Ahogy láttam elég jól el voltak a fiúk. Majd Kwangie megszólította azt az idegen srácot aki viszont tök jó pasi volt.
Hol is kezdjem az én is történetemet? Kezdem ott, hogy az én tesóm az egy nagyon híres banda tagja amit eltitkolt előlem, de ezt majd megtudjátok később ha tovább olvassátok. Szóval a neve Lee Ki Kwang és én vagyok a nővérkéje Lee Chae Rin. Egy reggelen nagyon vidáman és boldogan keltem. Láttam, hogy már Kwangie is fenn van.
-Szia! Jó reggelt Kwangie! –szóltam be a szobájába.
-Neked is jó reggelt! – mondta kedvesen és lágyan.
-Kérsz reggelit készítsek neked is? –kérdeztem tőle kedvesen.
-Aha, kösz már én is gondoltam rá, hogy kaját csinálok csak még nem keltél fel ezért meg vártalak. –válaszolt ugyan olyan vidámsággal.
-De engem nem kell meg várni már mondtam neked párszor. –nevettem.
-Kösz. Mondja az aki tud főzni. –mondta nevetve.
-Bocsi teljesen kiment a fejemből, hogy azért vársz meg mindig mert nem tudsz főzni. –mondtam sajnálkozva de gonoszan.–Akkor megyek csinálom a reggelit. -mondtam majd lesiettem a lépcsőn és berohantam a konyhába. Elővettem minden hozzávalót, és elkezdtem sürögni-forogni a konyhában. Kwangie lejött a szobájából lehozta a laptopot is és lefeküdt a kanapéra. Ahelyett odajött és megkérdezte volna, hogy segítsen-e valamiben. De én folytattam a főzést. Kwangie már nagyon éhes volt, látszott rajta. Kész lett a reggeli vagy is már az ebéd mert dél körül járt. Gondoltam, hogy odakiabálok Kwangienak kész a kaja. De helyette oda lopóztam mögé.
-Kész az ebéd! Gyere enni! –szóltam lágyan és kedvesen ahogy régen anyu szólt nekünk. Erre Kwangie felpattant a kanapéról és egy kicsit dühös volt.
-Miért jössz ide a hátam mögé miközben én a karrieremen dolgozom? –kérdezte ingerülten.–Lehetne normálisan is szólni nem gondolod?
-De csak gondoltam megviccellek. –mondtam szomorúan amiért így leordított. -Te meg milyen karrierről beszélsz? –kérdeztem csodálkozva.
-Olyan karrierről amihez neked semmi közöd ez az én magán ügyem és ha nem gond most megyek a szobámba talán ott nem zavarsz. –mondta és ment is fel a laptoppal a szobájába.
-De kész van az ebéd! Ezért csináltam meg, hogy te meg felmenj a szobádba? –mondtam egy kicsit ingerülten.
-Bocs, de most nincs ét vágyam! Te egyél amíg ki nem hűl én meg majd meg melegítem ha éhes leszek! –mondta és becsapta a szobája ajtaját.
-De.... áhh mindegy! –mondtam közben leültem egy székre és enni kezdtem. Megebédeltem és elpakoltam a kaját, majd elmosogattam a mosatlant amit csináltam. Gondolkodtam azon, hogy lehívom meg beszélni ezt az egészet. De inkább én mentem fel hozzá kibékülni. Bekopogtam a hálószobája ajtaján.
-Szia. Zavarhatlak egy kicsit? –kérdeztem még mindig szomorúan.
-Szia! Persze nyugodtan, nem zavarsz. -mondta mosolyogva közben kikapcsolta a laptopot és leült az ágyára.
-Okés. –mondtam majd beléptem Kwangie szobájába és én is leültem az ágyára.
-Figyelj Rinie nagyon sajnálom, ahogy bántam veled. Kérlek bocsáss meg nekem! Többet nem fordul ez elő esküszöm. –mondta könyörögve és olyan kis cuki boci szemekkel nézett rám amit nagyon imádok.
-Jó megbocsájtok! –mondtam egy kis mosollyal. -De többet ne forduljon elő! –figyelmeztettem szigorúan, és akaratomon kívül legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Kwangie viszont észre vette.
-Rinie azt ne mondd, hogy sírsz. –mondta megdöbbenve.
-Sajnálom de muszáj sírnom Kwangie. –mondtam és egyre-egyre több könnycsepp hullott a szememből. Már indultam volna a szobámba, de Kwangie megfogta a kezem és visszarántott az ágyára.
-De miért sírsz? Ezt én nem értem a nőkben mindig mindenen sírnak. -nevetett.
-Tudod Kwangie a sírásom legfőbb oka az előbbi veszekedésünk. –mondtam szomorúan és sírva. Kwangie látta, hogy sírok próbált felvidítani de nem sikerült. Hülye fejeket vágott meg vicceket mondott de nem csinált semmit ugyan úgy sírtam tovább. Majd elkezdett csikizni.
–Kwangie na ne csikizz tudod, hogy mennyire csikis vagyok. –mondtam nevetve és közben a levegőbe rugdostam. Nagy nehezen kimásztam Kwangie izmos kezei közül amik olyan erősen zártak körülöttem egy kicsi kis kört. Még sose figyeltem meg Kwangien, hogy ilyen izmos és erős lett. Miután sikerült kimásznom szorításából berohantam a szobámba majd a fürdőszobámba vettem az irányt, és Kwangie is elment lezuhanyozni. Ő nem tudom miért ment zuhanyozni de én azért mert este mentem bulizni a barátnőimmel. Hamarabb lettem kész mint Kwangie. Bementem a szobámba és kiválasztottam a ruhámat amit majd felveszek. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és egyből megláttam azt a ruhát amit fel fogok venni. Egy fekete minishort és egy kék pántnélküli felső, lila boleróval és egy 15cm-es lila magassarkú cipővel. Majd bementem a fürdőbe és kisminkeltem magam. Nem volt valami nagyon erős a sminkem. Fekete szempillaspirál, kék szemhéjtus és nagyon halványan lila szemhéj púder. Amint kész lettem bementem Kwangiehoz, hogy megkérdezzem velünk tart-e. De amikor a beléptem a szobájába arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonja, de ő nem hallja mert zuhanyozik. Egy olyan lépést tettem amit nem kellett volna, felvettem Kwangie telefonját.
-Annyeong! –mondtam udvariasan.
-Annyeong! Doojoon vagyok akkor mehetünk AJ? A lakótársad már elment otthonról? –szólt bele egy ismeretlen hang. Még is ki ez a Doojoon? Ki az az AJ? Ebben a pillanatban Kwangie lépett ki a fürdőszobából egy szál törölközőben és egyből kinyomtam a telefonját.
-Jó reggelt Rinie! –mondta Doojoon mosolyogva.
