-Szia! Jó reggelt Kwangie! –szóltam be a szobájába.
-Neked is jó reggelt! – mondta kedvesen és lágyan.
-Kérsz reggelit készítsek neked is? –kérdeztem tőle kedvesen.
-Aha, kösz már én is gondoltam rá, hogy kaját csinálok csak még nem keltél fel ezért meg vártalak. –válaszolt ugyan olyan vidámsággal.
-De engem nem kell meg várni már mondtam neked párszor. –nevettem.
-Kösz. Mondja az aki tud főzni. –mondta nevetve.
-Bocsi teljesen kiment a fejemből, hogy azért vársz meg mindig mert nem tudsz főzni. –mondtam sajnálkozva de gonoszan.–Akkor megyek csinálom a reggelit. -mondtam majd lesiettem a lépcsőn és berohantam a konyhába. Elővettem minden hozzávalót, és elkezdtem sürögni-forogni a konyhában. Kwangie lejött a szobájából lehozta a laptopot is és lefeküdt a kanapéra. Ahelyett odajött és megkérdezte volna, hogy segítsen-e valamiben. De én folytattam a főzést. Kwangie már nagyon éhes volt, látszott rajta. Kész lett a reggeli vagy is már az ebéd mert dél körül járt. Gondoltam, hogy odakiabálok Kwangienak kész a kaja. De helyette oda lopóztam mögé.
-Kész az ebéd! Gyere enni! –szóltam lágyan és kedvesen ahogy régen anyu szólt nekünk. Erre Kwangie felpattant a kanapéról és egy kicsit dühös volt.
-Miért jössz ide a hátam mögé miközben én a karrieremen dolgozom? –kérdezte ingerülten.–Lehetne normálisan is szólni nem gondolod?
-De csak gondoltam megviccellek. –mondtam szomorúan amiért így leordított. -Te meg milyen karrierről beszélsz? –kérdeztem csodálkozva.
-Olyan karrierről amihez neked semmi közöd ez az én magán ügyem és ha nem gond most megyek a szobámba talán ott nem zavarsz. –mondta és ment is fel a laptoppal a szobájába.
-De kész van az ebéd! Ezért csináltam meg, hogy te meg felmenj a szobádba? –mondtam egy kicsit ingerülten.
-Bocs, de most nincs ét vágyam! Te egyél amíg ki nem hűl én meg majd meg melegítem ha éhes leszek! –mondta és becsapta a szobája ajtaját.
-De.... áhh mindegy! –mondtam közben leültem egy székre és enni kezdtem. Megebédeltem és elpakoltam a kaját, majd elmosogattam a mosatlant amit csináltam. Gondolkodtam azon, hogy lehívom meg beszélni ezt az egészet. De inkább én mentem fel hozzá kibékülni. Bekopogtam a hálószobája ajtaján.
-Szia. Zavarhatlak egy kicsit? –kérdeztem még mindig szomorúan.
-Szia! Persze nyugodtan, nem zavarsz. -mondta mosolyogva közben kikapcsolta a laptopot és leült az ágyára.
-Okés. –mondtam majd beléptem Kwangie szobájába és én is leültem az ágyára.
-Figyelj Rinie nagyon sajnálom, ahogy bántam veled. Kérlek bocsáss meg nekem! Többet nem fordul ez elő esküszöm. –mondta könyörögve és olyan kis cuki boci szemekkel nézett rám amit nagyon imádok.
-Jó megbocsájtok! –mondtam egy kis mosollyal. -De többet ne forduljon elő! –figyelmeztettem szigorúan, és akaratomon kívül legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Kwangie viszont észre vette.
-Rinie azt ne mondd, hogy sírsz. –mondta megdöbbenve.
-Sajnálom de muszáj sírnom Kwangie. –mondtam és egyre-egyre több könnycsepp hullott a szememből. Már indultam volna a szobámba, de Kwangie megfogta a kezem és visszarántott az ágyára.
-De miért sírsz? Ezt én nem értem a nőkben mindig mindenen sírnak. -nevetett.
-Tudod Kwangie a sírásom legfőbb oka az előbbi veszekedésünk. –mondtam szomorúan és sírva. Kwangie látta, hogy sírok próbált felvidítani de nem sikerült. Hülye fejeket vágott meg vicceket mondott de nem csinált semmit ugyan úgy sírtam tovább. Majd elkezdett csikizni.
–Kwangie na ne csikizz tudod, hogy mennyire csikis vagyok. –mondtam nevetve és közben a levegőbe rugdostam. Nagy nehezen kimásztam Kwangie izmos kezei közül amik olyan erősen zártak körülöttem egy kicsi kis kört. Még sose figyeltem meg Kwangien, hogy ilyen izmos és erős lett. Miután sikerült kimásznom szorításából berohantam a szobámba majd a fürdőszobámba vettem az irányt, és Kwangie is elment lezuhanyozni. Ő nem tudom miért ment zuhanyozni de én azért mert este mentem bulizni a barátnőimmel. Hamarabb lettem kész mint Kwangie. Bementem a szobámba és kiválasztottam a ruhámat amit majd felveszek. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és egyből megláttam azt a ruhát amit fel fogok venni. Egy fekete minishort és egy kék pántnélküli felső, lila boleróval és egy 15cm-es lila magassarkú cipővel. Majd bementem a fürdőbe és kisminkeltem magam. Nem volt valami nagyon erős a sminkem. Fekete szempillaspirál, kék szemhéjtus és nagyon halványan lila szemhéj púder. Amint kész lettem bementem Kwangiehoz, hogy megkérdezzem velünk tart-e. De amikor a beléptem a szobájába arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonja, de ő nem hallja mert zuhanyozik. Egy olyan lépést tettem amit nem kellett volna, felvettem Kwangie telefonját.
-Annyeong! –mondtam udvariasan.
-Annyeong! Doojoon vagyok akkor mehetünk AJ? A lakótársad már elment otthonról? –szólt bele egy ismeretlen hang. Még is ki ez a Doojoon? Ki az az AJ? Ebben a pillanatban Kwangie lépett ki a fürdőszobából egy szál törölközőben és egyből kinyomtam a telefonját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése