-Minek vetted fel a telefonomat? Megtudtál valamit ezzel a telefon hívással? – kérdezgetett kíváncsian még is ingerülten. – Még is miért tetted ezt?
-Nem akartalak megbántani. Nem akartam semmit sem megtudni én bízom benned Kwangie de néha azt érzem, hogy eltitkolsz előlem valamit. – motyogtam.
-Nem titkolok előled semmit. – mondta de láttam rajta, hogy zavarban van.
-Kwangie te zavarban vagy? Te mióta szoktál zavarban lenni? Meg most miért vagy zavarban nem is olyan témáról beszéltünk? –kérdeztem csodálkozva.
-Nem is jöttem zavarba. Nem tudom honnan veszed ezt Rinie. – mondta feszülten.
-Lee Ki Kwang nekem ne merjél hazudni mert azt soha nem fogom megbocsájtani. Jól gondold végig, hogy titkolózol előttem vagy meg mondod az igazat. De nekem most mennem kell! – mondtam és azzal a lendülettel nyúltam az ajtó kilincshez.
-Lee Chae Rin kisasszony, hogy képzeled azt, hogy itt elmész és tőlem meg nem kérsz engedélyt? – kérdezte mosolyogva, mintha semmi se történt volna az előbbi vitánkból. – És még is hova mész meg kivel? –faggatott aggódva.
-Ne aggódj már. – legyintettem. -Amúgy bulizni megyek a csajokkal. – válaszoltam nevetve.
-Én nem aggódom. Meg milyen csajokkal mész te? – kérdezte nevetve.
-Barát nőimmel megyek tudod Kwangie. – mondtam kedvesen.
-Hát jó menjél. De mikorra leszel várható haza? – kérdezte vigyorogva.
-Úúúú.... nagyon szépen köszönöm! Te vagy a világ legjobb testvére. Annyira imádlak! – mondtam hízelegve és rákacsintottam, majd nyitottam is ki az ajtót.
-De mikor jössz haza? – kérdezte feszülten.
-Úgy hajnali 3kor megfelel neked Kwangie? – kérdeztem udvariasan.
-Nem! Nekem nem felel meg most 10 óra van te felfogtad, hogy ha addig maradsz akkor milyen keveset szórakozol? A barátnőidet meddig engedték el? – kérdezte kíváncsian.
-Bocs, de most nem értelek! Ja őket 5 óráig engedték el. Miért? – válaszoltam közben végig mosolyogtam.
-Mert ha már úgy is a barátnőiddel mész meg bulizol akkor miért nem jössz haza velük? – mondta fülig érő vigyorral az arcán.
-Ezt most úgy értsem, hogy maradhatok 5 óráig? – kérdeztem én is fülig érő mosollyal.
-Pontosan. De 1 perccel se később se hamarabb ne merj haza érni. Megértetted? – mondta és a végén rám kacsintott.
-Igen megértettem. – mondtam vigyorogva majd odarohantam hozzá és megöleltem, majd megint arra lettem figyelmes, hogy olyan erős az ölelése. Ezt egy kicsit furcsállottam. –Na megyek mert a csajok itt hagynak. –megpusziltuk egymást majd beültem a taxiba és mentünk a csajokkal. Az utca végénél jártunk és visszanéztem láttam egy fekete BMW-t a házunk előtt és 5 srác kiszállt belőle. De fogalmam sincs kik voltak azok. Egész este nem tudtam másra gondolni csak arra az 5 srácra. Vajon mit kerestek azok ott nálunk? A csajok is mondták, hogy felejtsem el őket csak a szomszédba mentek és hogy lazuljak már el. De sose sikerült hallgatnom rájuk. Majd azt veszem észre ahogy ránéztem az órára, hogy mindjárt 5 óra és elindultam haza sétálva. A lábam már totál kész volt a magassarkú cipőtől. Mire hazaértem kereken 5 óra volt. Olyan lusta voltam felmenni az emeletre ezért ledőltem a kanapéra és ott elaludtam. Egyszer csak arra keltem fel, hogy valaki belerúgott a kanapé szélébe. Felkeltem és nagyon megijedtem. Egy ismeretlen ember volt a kanapé végénél. Majd látom, hogy 5 srác lejön az emeletről és köztük van Kwangie is. Ahogy láttam elég jól el voltak a fiúk. Majd Kwangie megszólította azt az idegen srácot aki viszont tök jó pasi volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése