9. fejezet: Váratlan meglepetések

Amikor elaludtam akkor úgy éreztem, hogy a következő napom nagyon boldog és jó lesz. Fogalmam sincs, hogy miért éreztem így. De egyszer csak arra ébredek fel, hogy csengetnek. Várok nem megy ki senki.
-AJ! Menj már és nyisd ki az ajtót! –kiabáltam de nem ment senki. Majd kimásztam az ágyamból. Lesétáltam és kinyitottam az ajtót. Az ajtó mellett lévő tükörben láttam milyen kómás fejem van de mindegy ajtót nyitottam.
-Annyeong! Most kelt fel? Lee Chae Rint és Moon Youngot keresem! Itt laknak? –kérdezte a postás udvariasan.
-Annyeong! Igen most keltem fel. Ööömmm....Lee Chae Rin én vagyok Moon Young pedig a barátnőm itt van csak alszik! –mondtam kómásan de udvariasan.
-Akkor itt meg itt aláírná kérem? –kérdezte és közben mutatta, hogy hol írjam alá.
-Persze! –mondtam és már alá is írtam. –Kész is van! –mondtam.
-Önök nagyon szerencsések! –mondta és közben nyújtott 2 darab rózsacsokrot.
-Oh.... Hát úgy látszik tényleg azok vagyunk. Köszönöm szépen! Viszont látásra! –mondtam és közben azon morfondíroztam, hogy kik küldhették ezeket.
-Szívesen. Viszont látásra! –mondta és már el is ment.
-Moonie! Gyere csak pont jó, hogy jössz! Becsuknád az ajtót? –mondtam neki miközben Moonie jól végignézett rajtam és elnevette magát.
-Okés becsukom! –mondta nevetve.
-Mi olyan nevetséges? –kérdeztem kíváncsian miközben beleraktam egy-egy vázába a csokrokat. De egyszer csak megláttam egy-egy borítékot a virágok között elrejtve.
-Ja csak annyi, hogy te egy bugyiba meg egy sportmelltartóba nyitottál ajtót a postásnak! –mondta még mindig nevetve.
-Hahaha.... Nagyon vicces tényleg! De Moonie gyere csak! Mit találtam én meg a virágok között? Na mit? –kérdeztem és közben nyújtottam neki az egyik borítékot.
-Jujj na nee.... –mondta és egyből ki is nyitotta. –Figyelj Rinie ez szerintem a tied. –mondta és nyújtotta nekem a borítékot. –Az meg biztos az enyém akkor.
-Igen az az enyém ez meg a tied! –mondtam és cseréltünk.
-Jajj.... De édes! Én is szeretlek! –sikított fel Moonie és ebben a pillanatban AJ kijött a szobájából. Moonie pedig felrohant hozzá a lépcsőn a nyakába ugrott és megcsókolta én meg csak tátott szájjal néztem, hogy mit csinál. Végül én is elolvastam a levelemet. Az állt benne, hogy „Kedves Lee Chae Rin! Nagyon Szeretlek. De ezt sose mertem neked elmondani. Tudom az első találkozásunknál elég bunkó voltam veled, de nagyon sajnálom még egyszer. Az étteremben sajnálom, hogy megbántottalak nem akartam! Remélem meg bocsájtassz nekem! Nem akarlak elveszíteni! Doojoon!”.
-Jajj de édes! –sutogtam. Majd egyszer csak találtam benne még egy papírt láttam, hogy rá van írva a B2ST eléggé szembe tűnő volt megfordítottam és egy koncert belépő volt az. Én teljesen elámultam ettől. Majd valaki hátulról átölelt. Megfordultam és hirtelen nagyon boldog lettem.
-Még egyszer bocsánatot kérek! –mondta Doojoon vidáman.
-Nem kell bocsánatot kérned! –mondtam és magamhoz öleltem. –Már megbocsájtottam neked. –suttogtam a fülébe.
-Köszönöm! –mondta és jobban magához szorított. –Na és mit szólsz hozzá? –kérdezte kíváncsian.
-Hát... hogy is mondjam! Ettől, hogy bocsánatot kérsz meglepődtem, a koncert jegytől leesett az állam, az irántam érzett szerelmedtől pedig totál ledöbbentem! –mondtam majd adtam egy félénk puszit az arcára, majd rámosolyogtam.
-Imádom amikor mosolyogsz. –mondta és a végén beleharapott az ajkába. Majd Doojoon egyszer csak letérdel elém megfogja a kezem és kérdezi nevetve: -Van kedved ma velem ebédelni?
-Öööömmm.... nekem? –kérdeztem mintha a kérdés nem is nekem szólt volna.
-Igen neked. –mondta mosolyogva.
-Igen. Igen van kedvem veled ebédelni! –mondta. Ránéztem az órára és láttam, hogy nem soká dél lesz. –Akkor most mennjek öltözni? –kérdeztem Doojoontól.
-Igen mennjél! –mondta majd vett egy mély levegőt és elengedte a kezem. –De hozzál magaddal egy pizsamát meg váltó fehérneműt.
-Miért? –kérdeztem kíváncsian.
-Az meglepetés lesz. Ne legyél már ilyen kíváncsi! –mondta nevetve.