2013. május 29., szerda

6. fejezet: Valami olyan furcsa


Miután bemutatkoztunk a menedzsernek, ő elhívta a srácokat meg beszélni valamit a fellépéssel kapcsolatban. Mi addig lementünk halba és ott nézegettük a CUBE Entertainment történetét és képeket amíg a fiúk le nem jöttek. Már megnéztünk mindent vagy százszor de a srácok még mindig nem jöttek le. Majd elkezdtünk beszélgetni Moonieval AJről, Junhyungról és Doojoonról. Mivel én csak most tudtam meg, hogy 2009-ben debütáltak nagyon megdöbbentem, hogy milyen régóta titkolja AJ ezt a hírnevét. Televíziót nem nézek sokszor mert az egyetem mellett nincs túl sok szabadidőm. Hazamegyek és egyből főzök utána pedig mindig tanulok majd jött a zuhanyzás és az alvás mert nagyon elfáradok estére. Így hát kereken 3 évig nem tudtam AJről mindent. De most már mindent tudok és remélem nem titkol el többet előllem semmit. Majd egyszer csak valaki átöletlte a Moonie nyakát és az enyémet hátulról. Mooniet AJ engem pedig Doojoon. Ezen csak nevetni tudtunk Moonieval jó hosszú ideig. Majd el indultunk haza. Még egy jó kis sétát kellett megtennünk a házunkig, a fiúk pedig már egy kicsit hiztiztek mert sokat kell gyalogolni. Moonie meg én viszont magassarkú cipőt vettünk fel de mi még sem hiztiztünk. A barátnőm egy kicsit fázott ezért én is és AJ is odaadtuk neki a felsőnket. De egy fél óra után már én is elkezdtem fázni. Próbáltam nem mutatni de a szám már lila volt. Ezért Doojoon a pulóverét nekem akarta adni, hogy ne fázzak.
-Tessék itt van a felsőm vedd fel. – mondta Doojoon és közben vette lefele a pulóverét.
-Doojoon nem kell mert akkor meg te fogsz fázni és én ezt nem akarom. – mondtam neki  jelzésképp, hogy vegye vissza a felsőjét.
-De most az jobb, hogy megfázol? Inkább én fázzak meg, mint te. – mondta mosolyogva de visszavedte a felsőjét.
-Nem! Persze, hogy nem szeretnék megfázni. De azt se szeretném ha te megfáznál. – mondtam neki mosolyogva. De ahogy kimondtam az utolsó mondatomat Doojoon odahúzott magához, hogy ő akkor is felmelegít. Nagy nehezen bebujtam mellé a pulóverébe. Majd Doojoon adott egy puszit az arcomra és elkezdte simogatni a hátamat. Olyan jó és ellenállhatatlan illata volt, hogy akaratlanul átöltem. Ezen ő is meg én is meglepődtünk. De Doojoon csak még jobban magához húzott. Ezt viszont meglátta Junhyung és le lehetett róla olvani, hogy féltékeny. Majd Dongwoon és Yoseop éhes lett és ezt közölték velünk is.
-Doojoon arra gondoltunk most így Yoseoppal, hogy ha már itt van a közelünkben egy étterem nem-e vinnénk el a hölgyeket vacsorázni? – kérdezte Dongwoon mosolyogva.
-Mi mehetünk mert már én is kezdek éhes lenni. Ha a hölgyeknek van kedvük velünk tarthatnak. – mondta Doojoon és megfogta a kezemet. Moonieval egymásra néztünk és válaszoltunk: -Igen! Van kedvünk veletek tartani.
-Mennyit kell még sétálni Dongwoon? – kérdezte Moonie.
-Nem kell olyan sokat. Csak pár utcányira van innen. – válaszolt Dongwoon kedvesen. Már nem fáztam de Doojoon mindig kérdezgette, hogy vázok-e még. Ő nagyon erősen öltelt magához és olyan tisztán lehetett érezni az illatát. Majd odaértünk az étteremhez. Bementünk Doojoont és Mooniet odaráncigáltam és kértünk egy asztalt a nevemre. Odakísértek minket az asztalunkhoz. Nekem Junhyung kihúzta a székemet majd leült mellém. Előtte viszont beszélt valamiről Doojoonnal. Majd ő is leült mellém. Amikor Junhyung leült mellém akkor vettem észre, hogy milyen kis cuki feje van meg milyen jól illata. Majd miután leültek a srácok az asztal alatt Junhyung a kezemet, Doojoon a lábamat fogta meg. Én meg már úgy éreztem, hogy haza rohanok. De nem haza hanem a mosdóba rohantam.
-Bocsánat, de nekem ki kell mennem a mosdóba. – mondtam és feláltam az asztaltól majd berohantam a mosdóba. Moonie pedig utánam jött.
-Rinie mi a baj van? – kérdezte meglepődve de akkor már késő volt. Már sírtam. –De mi a baj van? Miért sírsz Rinie? Mi történt? – kérdezte aggódva. Ő már olyan volt mintha testvérem lenne és csodálkoztam is, hogy nem tudja mi a bajom van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése