8. fejezet: Kialakuló érzelmek

Majd a környék egy kicsi ismerős lett és észre vettem, hogy már a házunk előtt állunk. El nem hiszem, hogy Junhyung nem fázott egy pulóverben miközben én majd meg fagytam a kabátjában.
-Figyelj Junhyung nagyon cuki vagy meg minden de ha már itt vagyunk a házunknál nem mennénk be mert én egy kicsikét fázom. –mondtam neki vacogva.
-Ööömm.... De menjünk persze nem akrom, hogy megfázz! –mondta mosolyogva. De annyit kitudtam venni a hangjából, hogy ez nem igazi vidámság. Mondani akart valamit de én közbe vágtam, és már nem meri elmondani. Majd beértünk a házba. –Várj segítek levenni a kabátot!
-Oh köszönöm a segítséget! Meg a kabátot is, hogy ide adtad nekem. –mondtam mosolyogva és már mentem volna a szobámba zuhanyozni meg aludni. –Figyelj én most megyek zuhanyozni meg aludni! Persze ha nem gond! –és már indultam is.
-Várj egy pillanatot! –mondta miközben a kezem után nyúlt. –Szeretnék neked valamit mondani. Vagy is pontosabban be vallani.
-Oh okés! Mondjad arra még van időm! –mondtam és közben visszamentem Junhyunghoz és átöleltem mert láttam rajta, hogy gyötri valami.
-Figyelj .... –kezdte miközben egy kicsit eltolt magától de a keze a derekamon pihent. –Arról van szó, hogy.... nem merem elmondani sajnálom! –mondta és a padlót fürkészte. Majd egy gyors mozdulattal magához húzott és szenvedélyesen átölelt.
-Na figyelj Junhyung én most elmegyek zuhanyozni és addigra szedd össze magad utána meg elmondod! Úgy neked megfelel? –suttogtam a fülébe.
-Persze nekem megfelel ha neked meg! –suttogta a fülembe.
-Akkor megyek zuhanyozni! Te meg szedd össze magad. –mondtam neki mosolyogva miközben eltoltam magamtól és mentem fel a szobámba. Bementem a zuhanykabinba és próbáltam elég hosszú időre húzni a zuhanyzást, hogy Junhyung össze tudja szedni magát. Egész idő alatt rágondoltam nem tudtam kiverni a fejemből. Majd megtörölköztem és kimentem a fürdőszobából egy szál törölközőben és leültem az ágyamra. Nem soká Junhyung bekopogott.
-Öömm.... Gyere be! –már nem volt annyi időm, hogy ki keressem a köntösömet abba a nagyon nagy gardróbomban.
-Úhh.... zavarlak? –kérdezte meglepődve amiért egy szál törölközőben látott.
-Hát ha úgy vesszük akkor nem zavarsz! –mondtam neki mosolyogva. –Gyere ülj le nyugodtan az ágyra.
-Oké! –mondta tétovázva, majd becsukta maga mögött az ajtót és leült az ágyamra.
-Na mit is akártál mondani? –kérdeztem kedvesen.
-Hát figyelj én .... –mondta. De a mondatot nem fejezte be csak egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, én viszont nem tudtam, hogy mit akar ezért egy kicsit hátráltam tőle. Majd már az ágy széléhez értem és felálltam. Mentem volna felkapcsolni a lámpát de megfogta a kezem és maga felé fordított. Így csak egy esélyem volt hátrálni tudtam előlle majd odaértem a gardróbom ajtához és a végén már teljesen odasimultam. De ő nem hagyott akkor sem csak jött és jött közelebb majd egyszer csak meg áll előttem. Az arcuk már csak pár ujjnyira volt egymástól. Olyan közel volt, hogy éreztem az arcomon és a nyakamnak egy részén a lehelletének melegét. Motyogot valamit magában de nem értettem csak azt vettem észre, hogy miközben motyog a felső ajka hozzáért az alsó ajkamhoz. Majd én is közelebb hajoltam és megcsókoltam a kezeimet magam mellett tartottam ne, hogy csináljak valamit. Junhyung lassan és lágyan visszacsókolt ez viszont már egy kicsit hosszúra sikeredett. Ő viszont már nem bírt uralkodni magán ezért átölelte a derekamat megfordultunk és az ágy felé vezetett és végig csókolt. Majd mindketten elkezdtük szenvedélyesebben csókolni egymást. A kezeimet már nem bírtam magam mellett tartani ezért a nyaka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem. Majd egy kicsit szerencsétlenkedtünk az ágynál. Végül elestünk és pont az ágynak a szélébe vertem a fejem. Nagyon fájt ezért egy kicsit eltoltam Junhyungot magamtól.
-Valami baj van? Túl rosszul csókolok? –kérdezte kíváncsian.
-Jajj neeeem. Nincsen semmi bajom vagy is van, de csak annyi, hogy az ágy szélébe bevertem a fejem és eléggé fáj most. Ja és ami csókodat illeti még soha senki nem csókolt meg ilyen szenvedélyesen. Szóval ezt veheted annak, hogy nagyon tökéletesen csókolsz. –mondtam neki mosolyogva és visszahúztam, majd megcsókoltam megint ugyan olyan szenvedéllyel, mint előtte. Mint ha semmi sem történt volna. Egyszer csak becsapódott a bejárati ajtó. –Jesszusom megjöttek!
-Ki csodák? –kérdezte Junhyung.
-AJék! –frissítettem fel Junhyung emlékezetét.
-Junhyung merre vagy? –kiabálta AJ.
-Itt vagyok Rinienél! –szólt vissza Junhyung. Majd AJ benyitott hozzám és felkapcsolta a villanyt én meg abban a pillanatban kaptam egy hívást az egyik osztálytársamtól, hogy mégsem lesz iskola mert csak a tanárok mennek el valahova.
-Kisasszony nem gondolja, hogy már aludnia kellene? –kérdezte AJ kíváncsian.
-Nem! –mondtam neki tiltakozva. –Most kaptam egy hívást, hogy még sem lesz iskola mert csak a tanárok mennek valahova. –mondtam neki. De AJ kifejezetten nagyon boldog volt. –De behívnád Mooniet egy kicsit szeretnék vele beszélgetni.
-Persze behívom! –mondta és elindult Mooniet megkeresni a házban.
-Na ide figyelj Yong Junhyung ami az előbb történt ez a csókolózás ne mondd el senkinek. Maradjon kettőnk között. –kérleltem kis cuki boci szemekkel. Ami viszont bevált.
-Jó kettőnk közt marad! De csak 1 feltétellel! –mondta gonoszkodva.
-Mi az mondjad gyorsan mert már jön! –mondtam siettetve Junhyungot.
-Ha lesznek még ilyen pillanatok kettőnkkel! –mondta mosolyogva és rám kacsintott.
-Jó lesznek még esköszüm ígérem csak most! Cssss...! –mondtam és a mutató ujjamat az ajkára tettem, ő pedig adott rá egy puszit. –Naaaa!
- Mi az? –kérdezte nevetve.
-Semmi csak megbeszéltük az előbb nem? Kettőnk közt marad! –mondtam szigorúan és közben Moonie bejött a szobámba.
-Jó, de most hagylak titeket beszélgetni. Jó éjt lányok! –mondta Junhyung majd megölelt és kiment a szobából.
-Na Moonie mondjad mi volt az étteremben? –kérdeztem kíváncsian.
-Na figyelj az volt, hogy miután elmentetek Junghyunggal, Doojoon egyből elkezdett minket kérdezgetni, hogy milyen lány vagy meg ilyenek. –mondta Moonie izgatottan.
-Vagy is információkat szerzett tőled? –kérdeztem meglepődve.
-Pontosan! –helyeselt Monnie. –Ja meg amikor jöttünk hazafele akkor AJ rámadta a kabátját majd magafelé fordított és adott egy hosszú puszit a számra. Jajj annyira jó volt az a vastag száj. Awwhh.... –mondta boldogan.
-Az szuper! Szurkolok nektek, hogy összejöjjetek. Jajj a kis öcsikémnek már milyen régóta nincsen barátnője! –mondtam szomorúan.
-Jó hát neked sincsen egy ideje már! –mondta.
-Ez jogos! –helyeseltem.
-Na de ezt most hagyjuk! –mondta izgatottan. –Mi volt Junhyunggal? –kérdezte kíváncsian.
-Jujj annyi mesélni valóm van! –mondtam neki nevetve.
-Na akkor kezd el. –mondta kíváncsian.
-Na akkor figyelj! –mondtam.
-Figyelek. –mondta.

-Az volt, hogy kint az ajtó előtt mondani akart valamit de végül nem mondta el. Bejöttünk és levette rólam a kabátot majd itt is megpróbálkozott közölni velem de nem merte így elmentem zuhanyozni. Kész lettem itt ülök az ágyon egy szál törölközőben és bekopog bejön leül mellém én rákérdeztem, hogy mi volt az amit közölni akart velem végül nem mondta el csak közeledett felém. Majd menni akartam felkapcsolni a lámpát de ő nem hagyta közeledett és teljesen odaszorított a gardróbom ajtajához és Junhyung felső ajka hozzá ért az ajkamhoz majd én hülye megcsókoltam ő természetesem visszacsókolt. De ő már nem bírt magával ezért átölelte a derekamat megfordultunk és az ágy feléjöttünk. Már én is elveszítettem a fejem és csak szenvedélyesebben csókoltam jobban magamhoz öleltem és egyszer csak bele vertem a fejemet az ágynak a szélébe. A végén pedig megérkeztetek. –mondtam neki boldogan.
-Szóval már tudod, hogy kit szeretsz igazán Doojoon és Junhyung közül? –kérdezte kíváncsian.
-Nem! Nem tudom egyáltalán. Még mindig kétségbeesem amikor rájuk gondolok. –mondtam egy kicsit szomorúan. De már azt vettem észre, hogy teljesen megszáratam. Ezért csak felvettem egy fekete francia bugyit és egy fekete sport melltartót és befeküdtem az ágyamba. Majd Moonie kiment és én meg elaludtam.