10. fejezet: Közös program Doojoonnal

Keresgéltem szekrényembe egy normális hálóingért, valami jó fehérneműért és egy táskért amibe belefér a cuccom. Meg is találtam a hálóingemet amit még AJtől kaptam a 23. születésnapomra és még egyszer sem volt rajtam egy kis égszínkék színű,  rövid, pántos, selyem anyagú nagyon kényelmes hálóing. A fehérneműm egy fekete-rózsaszínű pöttyös franciabugyi és egy ugyanolyan melltartó. Amit pedig felveszek az egy neon rózsaszínű pánt nélküli felső és egy fekete farmernadrág lesz egy neon rózsaszínű 15 cm-es cipővel. Kész lettem és lementem. Doojoon még nem volt lent azért bementem a konyhába és ott volt Junhyung.
-Te hová készülsz ilyen csínosan Rinie? –kérdezte meglepedten.
-Tessék? Jaa.... én csak sétálni megyek! –mondtam mosolyogva.
-Várj akkor megyek én is! –mondta Junhyung.
-Kösz Junhyung de nem kell! Már én megyek vele te nyugodtan maradj itthon. –mondta Doojoon a hátam mögül és közben fogta a derekamat ezért Junhyung egy kicsit furán nézett kettőnkre. Észre se vettem, hogy Doojoon ott van mögöttem és, hogy a derekamat fogja. Olyan gyendén nyúlt a derekamhoz, hogy nem is éreztem.
-Bocsi Junhyung de majd később megyek veled is. –mondtam és közben bíztatóan rámosolyogtam. Majd Doojoonnal elindultunk. Nekem az út felén jutott eszembe, hogy otthon maradt a kabátom de ez már mindegy volt. Doojoon útközben megfogta a kezemet annyira jó volt érezni a puha, selymes kezét ami olyan erősen fogta az én kis kicsi kezemet. Majd odaértünk az étteremhez. Bementünk és Doojoon egyből tudta, hogy merre kell mennünk. Az étteremnek egy kis csendes majd, hogy nem üres részén voltunk. Egy két személyes kis asztal volt. Doojoon kihúzta nekem a széket én meg leültem majd ő is leült.
-Köszönöm! –mondtam egy kicsit zavarban amiért Doojoon mélyen a szemembe nézett meg, hogy ketten vagyunk.
-Semmiség! Egy ilyen szép hölgynek még szép, hogy ki illik húzni a széket. –mondta mosolyogva majd kacsintott. Ezen mosolyogtam egyet.
-Jajj.... Doojoon ne túlozz! –mondtam még mindig zavartan.
-Csak az igazat mondtam! –mondta és mosolygott.
-Na jóó! Erről nem akarok témát nyitni! Meg nem is akarok veled ezen veszekedni! –mondtam mosolyogva.
-Én sem. –mondta fintorogva. –Szóval az igazság az, hogy azért hívtalak el az étterembe meg még máshova ahova ruhát kellett hoznod magaddal, mert szeretnék elmondani neked valamit. Pontosabban bevallani nem elmondani.
-Mondjad! Hallgatlak! –mondtam egy mosollyal kísérve, majd a szempilláim alól ránéztem. Ahogy láttam ettől zavarba jött és inkább más fele nézett.
-Sajnálom, de inkább majd később! –mondta és már felakart állni az asztaltól. De én megfogtam a kezét jelzésképp, hogy maradjon.
-Figyelj Doojoon! Mondd el és én is elmondok valamit! –mondtam de a kezét még mindig fogtam, majd Doojoon visszaült.
-Hát jó. Kezeded vagy kezdjem? –kérdezte majd a kezemet egy kicsit megszorította.
-Kezdjed te! Kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz bevallani nekem! –mondtam és a kezemet elvettem a kezétől, de Doojoon utána nyúlt és megfogta.
-Az igazság az, hogy.... Szeretlek Rinie! Szerelmes vagyok beléd amióta megláttalak! Együtt szeretnék veled lenni utána meg kitudja! –bökte ki.
-Ooookés! Várj te azóta szeretsz amióta legeslegelőször találkoztunk? Amikor belerugtál a kanapéba? –faggattam Doojoont.
-Igen.... Azóta szeretlek! Veled akarok lenni! Érted Rinie? –kérdezte szomorúan mégis kíváncsian.
-Értem! De ez nem csak egy kis fellángolás? Tényleg úgy érzed, hogy igazán szeretsz? –faggattam még mindig szegény Doojoont.
-Nem! –tiltakozott. –Én tudom, hogy igazán szeretlek és nem csak egy kis fellángolás! –közölte velem Doojoon.
-Okéééés....! Értem! –mondtam már megint zavarban.
-Te mit akartál mondani? –kérdezte megkönnyebülve és kíváncsian.
-Ez nem érdekes! Majd elmondom később! –mondtam. –Miért is kellett nekem ruhát hozni magammal mit akarsz te velem? –kérdeztem kíváncsian, de inkább az volt a szándékom, hogy Doojoon ne kérdezze többet, hogy én mit akartam mondani neki.
-Arra gondoltam, hogy most rendelünk valami kaját vagy valami innivalót utána pedig elmennénk egy szállodába és ott töltenénk az éjszakát. –mondta nagyon nagy huncut mosollyal. Majd elővett 2db kulcsot az egyiket nekem adta.
-Doojoon szerintem az én kulcsom nem kell ma este! –közöltem vele.
-Nem értelek! Ezt most úgy érted, hogy....? –kérdezte.
-Hát.... Az én kulcsom nem kell nekem! Nekünk csak a te szoba kulcsodra lesz szükségünk! –mondtam neki és odaadtam a kulcsot.
-Most azt mondod, hogy velem alszol? –kérdezte bambán.
-Igen! Pontosan! De csak 1 feltételltel! –mondtam neki szigorúan de nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mi az az 1 feltétel? –kérdezte kíváncsian majd ő is mosolygott.
-Az, hogy semmi nem lesz közöttünk! –mondtam ezt már tényleg komolyan.
-Értem! –fogadott szót, mint a jó gyerek. –Nem lesz közöttünk semmi! –ismételte meg amit mondtam. Majd beleharapott a ajkába én meg őt néztem és tejlesen elmerültem szép barna szemeiben. Egyszer csak egy pincér lépett oda hozzánk.
-Mit hozhatok? –kérdezte udvariasan.
-Rinie mit kérsz? –kérdezte Doojoon.
-Csak egy pohár ásványvízet. –mondtam majd ránéztem a pincérre és rámosolyogtam.
-Két pohár pezsgőt és egy pohár ásványvízet kérünk! –mondta Doojoon.
-Mást nem kérnek? –kérdezte udvariasan a pincér aki egész idő alatt engem nézett.
-Köszönjük nem! –válaszoltam udvariasan. Majd a pincér elment én meg elég jól megnéztem mert nem volt olyan rossz a pincér srác és még nem is volt olyan öreg, láttszatra, majd mosolyogtam.
-Te mit nézel annyira? –kérdezte Doojoon.
-Semmit, semmit! –válaszoltam. Majd nem soká hozták is a két pohár pezsőt és az ásványvízemet.
-Köszönjük! –mondtuk egyszerre Doojoonnal.
-Miért rendeltél kér pohár pezsgőt? –kérdeztem kíváncsian.
-Azért mert egyet neked, egyet nekem! –válaszolt Doojoon.
-De én nem is vagyok ennyire szomjas. –közöltem Doojoonnal.
-Nem baj! –mondta kis cuki mosollyal kísérve. Majd Doojoonnal megittuk a pezsgőt majd én is az ásványvízemet. –Mehetünk? –kérdezte Doojoon.
-Igen! Csak nekem most el kell mennem a mosdóba. –mondtam és indultam a mosdóba túl sokat ittam és nagyon kellett pisilnem. Majd visszamentem Doojoonhoz és elindultunk. Messze volt a szálloda az étteremtől sajnos mert nagyon hideg volt.